1
Nagy próféta, mikor vezetsz te,
kit Jehova lehellete fűt,
rabkoszttól és korbácstól messze,
hol szent földet látunk, gyönyörűt!
Keserű az ispánok botja,
s ha dícsérnek, még keserűbb tán.
Házunk is börtön s ha robotra
megyünk, sárral dobál a hitvány.
Nyögés, nyavalygás gyávák dolga,
de minket vígy a sivatagba!
Inkább vesszünk el étlen, szomjan,
de szolgasorból kiszakadva!
Egyiptomi kenyér és komló
nem kell! ezekkel torkig teltünk.
A zsidó isten kemény bíró,
de csak őrá szomjazik lelkünk.
Ő leszáll a Szinai csúcsra,
arcát tűzfények beragyogják,
s az ő törvényeinek súlya
erősekké tesz, szabadokká.
2
Arra való a rabszolga-lánc, hogy
ízekre törjük, újra meg újra.
Fiam, ne siránkozz!
drága ruhánál jobb, ami durva.
Régivel az agg elégedjék meg,
minekünk harc kell!
Útjaink s vágyaink fáklyaként égnek,
ifjak, megnövünk egyszer!