Under, Marie: Suudlus

Su suu minu suus
su hing minu ihus
su suu mu suus
me vili küpseb samas vihus.

Su suu mu suus
su närvilülid mu närvikees,
su suu mu suus
su süda tuksub kui minu sees.

Kus lõped sa?
Kus algan ma?
Kes lahutas küll lained merest?
Su verelibled minu verest?
Üksteisest kumbki põlev laast.

Kes tõstis me jalad maast?
Vaid kõrged kohad, tornid, mäed!
Aeg langeb alla, ära heidet:
suu suul ja ühte kasvand käed,
me igavikku ära peidet.

Kus algab päev?
Kus lõpeb öö?
Näen hinge kinni pidaden:
see, millest elan, see on - õnn.

Üks olemine imeuus:
me sammud kaotand maise tee,
ei tagasi vii too, ei see.

Su suu mu suus
su hing mu kehas -
me hõljume ehas.

Szád a számon,
testemben a lelked.
Szád a számon,
két termést egy kévébe öleltek.

Szád a számon,
idegszálaink összefonódnak.
Szád a számon,
mellemben a te szíved dobog csak.

Hol végződsz te?
Hol az én létem kezdete?
Tenger s hullám örökre összeolvad -
vérsejtjeim vérsejtjeidbe forrnak.
Két forgács egymás lángjától lobog fel.

Bennünket egy kéz magasba dobott-fel:
csak magaslatok, tornyok, hegyek, és
az idő eldobott ostoba lom.
Száj a szájon, egymásba nőtt a kéz,
elrejt egy titkos hatalom.

Hol kezdődik a nap?
Hol végződik az éj?
Lélegzetem is elakad,
de éltet a Beteljesedés.

Új élet ez? Álom?
Nincs földi ösvény, nincs sehol.
Talán van visszaút - de hol?

Szád a számon,
lelked testembe befogadtam -
így lebegtünk az alkonyatban.