Under, Marie: Telihold (Täiskuu in Hungarian)

Kuu on täis lõhkemiseni,
puud painutab looka.
Veed ihkavad vist saada viinaks,
nad on nii rahutud.

Tänavad kui hingaksid!
Majadel on tiivad õlgadel -
kõik on nii pidulik:

uste ette on laotet
tiigrinahku…

katustelt lehvib
lumiseid lippe.
Rändajal aupaiste juustes,
kaap peos täis kiiri,
vammus laiguline
kui arlekiinil.  

Koer tõukab piimase koonuga
oma virilat varju,
haistab seda elukat:
pureleme pisut!

Vanal sohval on kuldsed paigad…
Seinad värisevad -
nad vist selgest puhtast veest:
kõik aeva voogab!

King sääl kui klaasist…
Nüüd just ta astub!
Kuulen ta kõlisevat sammu.  

Aknalaual hüppevalmis
suur valge kass
piparmüntrohelissilmine:
ju tunnen ta salakavalat
käppa oma kurgul…  

Kes see nii kaelustab unes?
Luupainaja! Luupainaja!
Ärkan…
Kuu ruuge habe mu rinnal.

Pattanásig tele a hold,
a fákat ívbe hajtja.
A vizek tán borrá akarnak válni,
olyan nyugtalanok.

Az utcák mintha lélegzenének!
A házaknak szárny van vállukon -
minden olyan ünnepi:

az ajtók elé tigrisbőrt
terítettek…

A tetőkről
havas zászlók lengenek.
A járókelő haja körül fénykoszorú,
a kalap kezében sugárral tele,
ruhája foltos,
mint a bohócé.

A kutya tejes orral bökdösi
ferde árnyékát,
szaglássza, mint valami állatot:
harapjunk csak kicsit bele!

Ócska díványon arany foltok…
Remegnek a falak
a világ kristálytiszta víz:
hullámzik minden!

A cipő ott mintha üvegből lenne…
Most lép előre!
Hallom csengő koppanását.

Az ablakpárkányon ugrásra kész
egy nagy fehér macska,
fodormentazöld szemű:
már érzem is alattomos
mancsát a torkomon…

Ki öleli át álmomban nyakam?
Lidérc! Lidérc!
Felébredek…
A hold rőt szakálla mellemen.