Ismered a földet? A Pejpusz
tótól terjed a tengerig
s erdős Muna-hegy mezejétől
a kedves kék Finn-öbölig.
Ez a föld dajkált s valaha
apám bölcsőjét ringatta.
Éneklem, míg bír szólni szám:
E drága föld az én szülőhazám!
Itt üdvözöl az erdők lombja,
tó csillan itt zöld rét ölén.
Vetést öntöz az ég esője
s kalászra hull a tiszta fény.
Ez a föld dajkált s valaha
apám bölcsőjét ringatta.
Éneklem, míg bír szólni szám:
E drága föld az én szülőhazám!
Észt fiak nemzedéke sarjad,
mely szabadságot követel
s észt lányok, ékes fiatal had
növekszik, im, hogy szebb se kell!
Ez a föld dajkált s valaha
apám bölcsőjét ringatta.
Éneklem, míg bír szólni szám:
E drága föld az én szülőhazám!
Földjébe erőt önt a nép itt,
elűzve a régi nyomort.
Lelkekbe tudás napja fénylik,
oszlik az éj, a régi, zord.
Egymásnak szent esküt teszünk,
hogy mindig férfiak leszünk!
S most és mindig dalolja szánk:
Légy százszor áldott, szép szülőhazánk!