Haavikko, Paavo: Isoisäni, keisari, oli, kuten tiedätte, hullu

Isoisäni, keisari, oli, kuten tiedätte, hullu,

kirjoitti runoja kun toisia oli läsnä.

Te tahdotte sodan,

se on saatavissa.

Te kuljette jäykin askelin

niin kuin sotilaat aina, hysteerikot, ennen kohtausta.

Hysteria on se sairaus, joka ei koskaan parane.

Hysteerikko on voittaja, ei anna koskaan myöten.

Minun on turha puhua. Luen sen runon:

Sumu on niin sakea ettei sillalta näe vettä.

Kukat rupeavat raivoihinsa

kun niitten on

kuoltava mielettömästi.

Mint tudjátok, nagyapám, a császár, bolond volt,

verseket írt mások jelenlétében.

Háborút akartok

megkaphatjátok.

Peckesen lépdeltek

mint a katonák, bolondok, az első ütközet előtt.

A hisztéria olyan betegség, melyet nem lehet

gyógyítani. A hisztérikusnak mindig igaza van.

Hiába beszélek. Versét olvasom inkább:

Sűrű a köd, a hídról nem látni a folyót.

Düh önti el a virágokat

mivel

értelmetlenül kell elpusztulniuk.