Hellaakoski, Aaro: Este (Ilta in Hungarian)

Kun rauhallisena tummuu ilta

ja oksien alla hämärtyy.

Kysy taivaan pitkiltä tanhuvilta

mist' on tämä lahjoitettu ilta

ja missä on tyyneyteesi syy.

Oli aivan turhaa ja tuskallista

luo salaisuuksien ponnistaa.

Se on loppumattoman louhimista,

se on pohjattomuuden luotaamista,

se on kysymysmerkkien seulontaa.

Älä kaivele mistä ja minkä vuoksi.

Ole tyhjä vain. Ole auki vain.

Suo salaisuuksien tulla luoksi

tai haipua niinkuin pilvet juoksi

yli metsän latvojen humisevain.

Suo silmien paistaa, henkien tuulla

läpi tuntosi valvovan tuokion.

Vain hiljaisella on korvat kuulla.

Kun askelet hiipivät porraspuulla

vain odottajan ovi auki on.

Oly békésen sötétül az este,

alkonyodik ágaknak alatta.

Kérdi az ég a vidéktől esdve,

honnan ez az ajándékba-este,

nyugalmadnak hol van az alapja.

Hasztalan volt, keserves és talmi

a titokhoz feszülni akarni,

a végtelen kövét törögetni,

feneketlen mélyet meregetni,

kérdőjeleket rostára vetni.

Ne is turkálj benne, minek volna?

Legyen üres, maradjon csak nyitva.

Jönni, menni, lassan eloszolva,

mint a felhők futnak a mogorva

erdő csúcsán – ez a mocsár titka.

Szem mocsara csillog, lágy lehellet

fuvall éber pillanataidra.

A fülek csak csendesen figyelnek.

Ha a padlón gyors léptek neszelnek,

ajtaját csak várakozó nyitja.