Jääskeläinen, Markus: A Sture utca (Sturenkatu in Hungarian)

Bussissa matkalla mummolaan

laskeudumme Mäkelänkatua

Helsingin spartalaiskaupungin

osien saasteiden tahrimien

talojen väliin joita eivät ikuisuus

ihmisten hyvä tahto uhkaa:

olen asunut täälläkin.

Istun takarivissä, odotan ikkunaan

hetkeksi avautuvaa Sturenkatua,

suljen silmät: unohdan

nuoruuteni kuukausien

toivottoman ahdistuksen.

En ole yksin.

Busszal megyek nagymamához

a Mäkelä utcán haladunk

Helsinki spártai városrészeinek

mocsoktól szennyezett

házai közé, melyeket nem fenyeget

az örökkévalóság, sem az emberek jó akarata:

itt is laktam.

A hátsósorban ülök, várom az ablakban

egy pillanatra felbukkanó Sture utcát,

becsukom a szemem: elfelejtem

fiatalságom hónapjainak

reménytelen szorongását.

Nem vagyok egyedül.