Kivi, Aleksis: Oravan laulu

Makeasti oravainen

makaa sammalhuoneessansa;

sinnepä ei Hallin hammas

eikä metsämiehen ansa

ehtineet milloinkaan.

Kammiostaan korkeasta

katselee hän mailman piirii,

taisteloa allans' monta;

havu-oksan rauhan-viiri

päällänsä liepoittaa.

Mikä elo onnellinen

keinuvassa kehtolinnass'!

Siellä kiikkuu oravainen

armaan kuusen äitinrinnass':

Metsolan kantele soi!

Siellä torkkuu heiluhäntä

akkunalla pienoisella,

linnut laulain taivaan alla

saattaa hänen iltasella

unien Kultalaan.

Elpihen a fürge mókus,

fellegek közt ing a fészke:

csapda foga meg nem fogja,

kutya nem jut közelébe -

ő ezekre fittyet hány.

Égberontó őrtoronyból

ámul szét a nagyvilágba:

lent öldöklő küzdelem dúl -

feje fölött fenyő ága

leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,

lágy, meleg mohába bújva:

himbál, hintáz, ring a vára,

felzokog az erdő húrja:

száguldó szél zengeti.

Bóbiskál a borzas-farkú,

kis ablakán ki-kivillan,

víg madárdal zsong fülében:

álmok országába illan,

hol az erdő színarany.