This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Leino, Eino: A magyarokhoz (Madjaarit in Hungarian)

Portre of Leino, Eino

Madjaarit (Finnish)

Kuka ei haipunut Haynaun sotiin,

kaatunut kansain meriin,

eipä se koskaan hukkahan menne,

vaikka on Iyöty nyt veriin,

katkoo vieläkin henkensä kahleet

heimonsa kauneudella,

aatralla aatteen, miekalla mietteen,

tahdolla rautaisella.

 

Vielä se heiluu heinä ja vilja

pusztan poikia varten,

vielä se häilyy tuuhea tukka

Unkarin kaunotarten,

vierivät virrat raisut yössä,

ratsut Rákoczin kirmaa,

kaikuvat Unkarin taivahankannet

taistelon virttä virmaa.

 

Totta kuin koskaan Tonava ei

voi tauota juoksustansa,

syntymämaalleen sykkäilevä

kuolla ei saata kansa,

voi vain paisua padoistansa,

muuttua muihin uriin,

mutta ei haudata haaveitansa,

painua pohjamuriin.

 

Merta kohti on virran mieli,

kansan on ihmiskuntaan.

Tietkää, Unkarin uljaat veljet:

heittänyt talvi on luntaan

myöskin Väinämön heimon tielle

sankeat vuosisadat,

rasteinaan vain kaihon kannel

ja tietäjiensä radat.

 

Eikä se koskaan lakkaa laulu

huulilta Unkarin urheen,

kertoo muistoja muinais-aikain

keskellä huolen ja murheen;

myöhään on taukoova tanssin tahti

kansalta Tokain tarhain,

kun se ei tauonnut talven maassa

myöhään eikä varhain.

 

Taattojen mieli, maammojen kieli,

armaamman ajan tietous,

kansan hengessä henkii kauan

kuin liesi, kuin liekki, kuin lietous,

leimahtaa kuin isänmaan lempi,

kuin tarmo, kuin tahto tekoon,

kantaa kortensa, kalleimpansa

kansakuntien kekoon.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://kaino.kotus.fi/korpus

A magyarokhoz (Hungarian)

Ki a vad Haynaut kiheverte,

S nem lett tatárrá, sem törökké-

Hiába ölik azt a népet,

Mert az él és győz mindörökké.

Az szétszakítja lelke láncát,

Ha szeme szent álmoktól szépült

S babérral teli utját szeli,

Mert akarata ércből épült

 

Hullámzik még az aranykalász,

Zug még a pásztor harsány kürtje.

Cicázik még az esti széllel

Szép magyar lányok barna fürtje.

Él még Rákóczi: éjszakánkint

Csillan sisakja bús forgója,

Riadója zúg, komor felhők

Ormain leng lobogója.

 

Hiába versz a szívre vasat:

A vér mindig a vérhez tapad!

Hiába kötöd guzsba habját:

A Duna soha ki nem apad!

Lehet gátakat rakni elé,

Lehet vezetni új mederbe,

De ki sírt akar ásni neki,

Cseberből maga jut vederbe.

 

Tenger után kiált a folyó,

Felhőt űznek a szilaj szelek.

Tudjátok meg, jó testvéreink:

Nálunk is jártak gyilkos telek.

Söpört nálunk is a bomlott orkán

Väinö utjára ikrás havat,

Nálunk is döngette jégeső

A kék-köntösű ezer-tavat.

 

Jöhet vizözön, - fujja a dalt

Délceg népetek nótás ajka.

Királyfiakról mesél mesét

Esténkint minden magyar dajka.

S ha volt bál nálunk,ahol csupán

A vén Télapó volt a vendég:

Akkor Tokaj dús szőlőhegyén

A ropogósat ropják mindég!

 

Atyánk elve és anyánk nyelve

Nem fagy jéggé az öles hóban,

Sőt föllángol, mint éjszakánkint

Rőt zsarátnok a fujtatóban.

S ha majd eljön a marokszedés,

Gyűjt a böngésző, mint a hangya,

És megtetézve áll a tarlón

Az aszag, kereszt és kalangya.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://hu.wikisource.org/wiki

minimap