Apollinaire, Guillaume: Nocturno (Nocturne in Hungarian)

Le ciel nocturne et bas s'éblouit de la ville
Et mon cœur bat d'amour à l'unisson des vies
Qui animent la ville au-dessous des grands cieux
Et l'allument le soir sans étonner nos yeux
 
Les rues ont ébloui le ciel de leurs lumières
Et l'esprit éternel n'est que par la matière
Et l'amour est humain et ne vit qu'en nos vies
L'amour cet éternel qui meurt inassouvi

A várostól a mély esti ég arca kába
Szerelmem lüktet az életek összhangjára
A város tőlük él a nagy ég ráborult
S tőlük gyúl ki az est mit szemünk már megunt
 
Utcák fényeibe az égbolt belekábul
A szellem úgy örök hogy az anyagba zárul
Szerelmünk emberi bennünk otthonra lel
Örök a szerelem sóváran pusztul el.