Bancquart, Marie-Claire: Könyvek magányában sétálok (Je marche dans la solitude des livres in Hungarian)

Je marche dans la solitude des livres :

mon coeur gèle

avec ces mémoires gelées.

La vent tape au volet.

Novembre.

Il a fallu toute une vie pour que le craquement du bois suscite une attente essentielle.

Au-delà du jardin

au-delà du temps devant nous

il y a les bogues tombées de châtaignes

le feu des feuilles dans la brume

les fenêtres violettes.

Exactement novembre.

Toute chose à sa place.

Cependant l’inconnu est proche

comme un oiseau inquiet.

Könyvek magányában sétálok:

szívem megfagy

fagyott emlékekkel tele.

A szél rázza a redőnyt.

November van.

Egy élet kellett ahhoz, hogy a fa recsegése ekkora figyelmet keltsen.

A kerten túl

az előttünk álló időn túl

tokjából kihullt gesztenyék

égő falevelek tüze a ködben

ibolyaszín ablakok.

Pontosan novembert írunk.

Minden a helyén.

Az ismeretlen mégis közeleg,

mint egy nyughatatlan madár.