Baudelaire, Charles: Héautontimorouménos (L'Héautontimorouménos in Hungarian)
L'Héautontimorouménos (French)À J.G.F.
Je te frapperai sans colère Et sans haine, comme un boucher, Comme Moïse le rocher Et je ferai de ta paupière,
Pour abreuver mon Saharah Jaillir les eaux de la souffrance. Mon désir gonflé d'espérance Sur tes pleurs salés nagera
Comme un vaisseau qui prend le large, Et dans mon coeur qu'ils soûleront Tes chers sanglots retentiront Comme un tambour qui bat la charge!
Ne suis-je pas un faux accord Dans la divine symphonie, Grâce à la vorace Ironie Qui me secoue et qui me mord
Elle est dans ma voix, la criarde! C'est tout mon sang ce poison noir! Je suis le sinistre miroir Où la mégère se regarde.
Je suis la plaie et le couteau! Je suis le soufflet et la joue! Je suis les membres et la roue, Et la victime et le bourreau!
Je suis de mon coeur le vampire, — Un de ces grands abandonnés Au rire éternel condamnés Et qui ne peuvent plus sourire!
|
Héautontimorouménos (Hungarian)J. G. F.-nek
Megütlek, mint tagló a barmot, düh s gyűlölet nélkül; ahogy Mózes a sziklára csapott! - S hogy pillád kútja hűtse zsarnok
Szaharámat, kipréselem szemedből vizeit a kínnak: reményvitorlás vágyaim vad hajója sós könnyeiden
nagy és szabad tengerre lendűl, s zokogásodtól részegen úgy visszhangzik majd a szivem, mint dob, mikor rohamra perdűl.
Vagy nem torz akkord vagyok-e az isteni szimfóniában a Gúny miatt, melynek falánkan ráz és marcangol a dühe?
Sötét mérge bennem a vér! A hangomban ő rikoltozik! A kárhozott vagyok, akit tükrének használ a Megaera!
Az arc vagyok és az ököl! A tőr s a seb, melybe a tőr csap! A kerék s a kerékbe tört tag és a hóhér és akit öl:
saját vámpírom - a valódi nagy árvák egyike, kire örök kacajt mért végzete, s aki már nem tud mosolyogni!
|