Bonnefoy, Yves: Valódi test (Vrai corps in Hungarian)

Close la bouche et lavé le visage,
Purifié le corps, enseveli
Ce destin éclairant dans la terre du verbe,
Et le mariage le plus bas s'est accompli.

Tue cette voix qui criait à ma face
Que nous étions hagards et séparés,
Murés ces yeux : et je tiens Douve morte
Dans l'âpreté de soi avec moi refermée.

Et si grand soit le froid qui monte de ton être.
Si brûlant soit le gel de notre intimité,
Douve, je parle en toi ; et je t'enserre
Dans l'acte de connaître et de nommer.

Csukva a száj, az arc megmosva szépen,
Megtisztulván temetve már a test,
E sors, mely most a szó földmélyében világlik,
S a legalávalóbb frigy ím megköttetett.

Elnémult már e hang, nem sírja többé,
Hogy riadtak vagyunk s árván magunk,
Lezárt szemek: és Douve, holtan, karomban,
Velem most önnön nyers valónkban összezárva.

Dermesszen bárhogy is lényed halott hidegje,
Égessen bárhogy is közelségünk jege,
Douve, én tebenned szólok; és szorítlak:
Ki vagy nekem, minek nevezzelek.