Bosquet, Alain: Gyermekkor (Enfance in Hungarian)

à Jacques Charpentreau
 
Lorsque l'enfant a peur de perdre son enfance,
il consulte parfois son amie la girafe,
qui soudain le soulève et l'assoit sur son cou
pour faire dans le parc un rapide galop
 
ressemblant au tangage; et l'enfant se promène
à bord de ce navire où l'étoile est si proche,
l'étang si renversé, la montagne si basse...
Les lois de la nature, ô miracle! s'annulent
 
dans une grande fête, et les vieilles personnes,
perdues par la raison, n'osent plus s'immiscer
dans le bonheur qui d'arbre en arbre s'improvise
 
comme un bal costumé parmi les ballons rouges.
La girafe est légère en sa longue tendresse,
et l'enfant rassuré peut devenir adulte.

Jacques Charpentreau-nak
 
Mikor megérzi, hogy a gyermekkor múlandó,
a zsiráfhoz szalad baját elmondani
a kisgyerek, s a jóbarát fejét lehajtva
nyakába ülteti, majd gyors galoppba fog
 
sután a parkon át, s a gyermek nézi fentról,
zsiráfárbócról a megváltozott világ
közeli csillagát az égi tó vizében,
s a leguggolt hegyet. S csodák csodája, a
 
természet rendje a mulatságban fejére
áll, s ezt a megzavart felnőtt nem értheti,
csak bámul, nem mer a játszók közé beállni,
 
és áll a sok piros léggömb között a bál.
A boldog út után a zsiráf szive könnyű,
s a megbékélt gyerek már felnőtté lehet.