Bosquet, Alain: Valószínűtlen vidék (Paysage improbable in Hungarian)

Dans la boutique, on vend de la lune séchée.
A l'aube le pêcheur rapporte à peine un poulpe,
que les adolescents comparent, sans raison,
parfois aux fleurs, parfois au sexe de la femme.
 
Le village voudrait voyager; ses moyens
sont modestes, pourtant: il change de colline
et se contente le matin de peindre à neuf
son vieil azur grincheux. La fontaine raconte
 
son enfance banale, et le débarcadère
s'invente un grand passé plein d'audace et de sang.
Même le monument aux morts perd ses héros
 
dans l'herbe et dans le sable. Au fond de la boutique,
plus personne, parmi les miroirs et les clous,
ne demande le prix de la lune séchée.

A boltban szárított teliholdat kínálnak.
Hajnalban egy halász polipot visz haza,
nézik a kamaszok, s úgy látják, pont olyan, mint
egy kinyílott virág vagy női nemiszerv.
 
Utazni vágyik a falu, s mivel szerények
lehetőségei, egy másik dombra megy,
aztán már azzal is beéri, hogy kifesti
zsémbes, kopott egét. A szökőkút banális
 
múltjával áll elő, a rakpart pedig ontja
handabandázva a véres mesék sorát.
A nagy szoborcsoport hősei sorra tűnnek
 
el a homokban és a fű között. A bolt
mélyén a tükrök és szögek közt senki többé
nem kérdi, mennyi a szárított telihold.