Bosquet, Alain: Nagyvárosi jelenet (Scène dans la Ville in Hungarian)

à Michel Luneau
 
Le crâne s'est vidé sur le trottoir  groseilles
ou sang? Contre le mur une lèvre a glissé
comme un vieil escargot. Le pouls de chaque
brique s'est mis à battre avec fureur. Il a fallu
 
torturer un à un les douze réverbères, complices
de l'assassinat. Le soir, les reins de la statue
se sont bloqués. Sous le métro, on a trouvé
une île aux citronniers aveugles.
 
La lune vagabonde a brisé sa mâchoire.
L'asphalte a refusé de rendre les béquilles
des enfants sans genoux. Il a plu des gants bleus,
 
des gants vens, des gants noirs, et plus tard mille
mains sur le parc endormi. Devant la Cour d'Assises
on a dû renvoyer dos à dos tous les yeux.

Michel Luneau-nak
 
Az agyvelő kifolyt a járdaszélre: meggylé
vagy vér? A házfalon ajkak csúsztak le, mint
puhány, öreg csigák. A téglák érverése
szaporább lett a vak dühtől. Kínvallatásra
 
ítéltek egy tucat ívlámpát, mert fedezték
a gyilkos útjait. Estére hirtelen
leállt a kőszobor veséje. Egy szigetre
találtak lent a metró gyomrában, megvakult
 
citromfa-ligetekkel. Állát betörte egy
vén csavargó, a hold. Lábatlan gyermekek
mankóját lopta el az aszfalt. És az alvó
 
parkra fekete, kék, majd zöld kesztyűk zuhogtak,
aztán ezernyi kéz. Az Esküdtszék elől
döntés nélkül hazaküldtek minden szemet.