Carême, Maurice: Le cerisier

Un cerisier se mit à rire
Sans savoir pourquoi.
Les moineaux, tous à la fois,
Rirent de l'entendre rire.

Ce rire gagna les maisons
Et, par-dessus les bois,
Déferla jusqu'à l'horizon.

"Que se passe-t-il dans le monde ?",
Dit Dieu, surpris.
Il vint à la fenêtre ronde
Du Paradis.

Et comme autour du cerisier,
Le monde riait aux éclats
Sans savoir pourquoi,

Dieu lui-même dut se cacher
Le visage dans les mains
Pour que les anges et les saints
Ne le voient pas rire pour rien.

A cseresznyefa kuncogni kezdett
bár fogalma se volt, miért –
egy csapat veréb rajt üldögélt
s nevetését hallván: vele nevettek.

A kacagás elöntötte a házat
és már a fák csúcsáig ért
s a láthatár széléig szerteáradt!

"Ugyan vajjon mi ütött a világba?"
csudálkozott el akkor Isten,
állván a Mennyek Kerek Ablakába,
melynél kerekebb s ablakabb nincsen.

S mert hogy bőrébe már sehogyse fért
a cseresznyefa s a föld is majd kipukkadt:
bár fogalma se volt, miért —

Orcája elé kellett kapni kezét,
hogy az angyalok, meg a szentek
ne botránkozzanak: hogy is nevethet
Mindennek Ura semmiért?!