Char, René: A szerelmes gyík panasza (La complainte du lézard amoureux in Hungarian)
La complainte du lézard amoureux (French)N’égraine pas le tournesol, Tes cyprès auraient de la peine, Chardonneret, reprend ton vol Et reviens à ton nid de laine.
Tu n’es pas un caillou du ciel Pour que le vent te tienne quitte, Oiseau rural ; l’arc-en ciel S’unifie dans la marguerite.
L’homme fusille, cache-toi ; Le tournesol est son complice. Seules les herbes sont pour toi, Les herbes des champs qui plissent.
Le serpent ne te connaît pas, Et la sauterelle est bougonne ; La taupe, elle, n’y voit pas ; Le papillon ne hait personne.
Il est midi, chardonneret. Le séneçon est là qui brille. Attarde-toi, va sans danger : L’homme est rentré dans sa famille !
L’écho de ce pays est sûr. J’observe, je suis bon prophète ; Je vois tout de mon petit mur, Même tituber la chouette.
Qui, mieux qu’un lézard amoureux, peut dire des secrets terrestres ? Ô léger gentil roi des cieux, Que n’as-tu ton nid dans ma pierre !
|
A szerelmes gyík panasza (Hungarian)Ciprusaid búsulnak is, a napraforgót ne szemezd ki, kelj szárnyra újra, tengelic, menj puha fészked megkeresni.
Nem vagy kavics, mely úgy repül, ahogy a szél viszi a hátán, paraszt madárka; egyesül a százszorszépben a szivárvány.
Az ember rád fegyvert szegez, s a napraforgó vele cinkos. Bújj el, a fű van csak veled, csak a fű közt lehetsz te biztos.
A kígyó nem tudja, ki vagy, a sáskának csak morc a kedve; a vakond két szemére vak; és senkit sem gyűlöl a lepke.
Lásd, tengelic, már itt a dél. Lobog a Szent Jakab-fű lángja. Maradj vagy menj, már nincs veszély: az ember megtért otthonába.
Itt a visszhangban bízhatol. S én mindent látok, jó próféta, még azt is, ahogy a bagoly betámolyog egy hasadékba.
Egy szerelmes gyíknál ki száll alább a földi sok titokba? Ó, kedves kis légi király, mért nem raksz fészket itt a porba?!
|