Char, René: Az én hazámban (Qu'il vive! in Hungarian)

Dans mon pays, les tendres preuves du printemps et les oiseaux mal habillés sont préférés aux buts lointains.
La vérité attend l'aurore à côté d'une bougie. Le verre de fenêtre est négligé. Qu'importe à l'attentif.
Dans mon pays, on ne questionne pas un homme ému.
Il n'y a pas d'ombre maligne sur la barque chavirée.
Bonjour à peine, est inconnu dans mon pays.
On n'emprunte que ce qui peut se rendre augmenté.
Il y a des feuilles, beaucoup de feuilles sur les arbres de mon pays. Les branches sont libres de n'avoir pas de fruits.
On ne croit pas à la bonne foi du vainqueur.
Dans mon pays, on remercie.

Az én hazámban a tavasz gyöngéd jeleit és a rosszul öltözött madarakat jobban szeretik, mint a távoli célokat.
Az igazság gyertyafényénél kivárja a pirkadást. Az ablak koszos. A virrasztónak mindegy.
Az én hazámban nem faggatják a megilletődött embert.
A meglékelt ladikra nem esik gonosz árnyék.
Szánakozó: “jó-napot!” ismeretlen az én hazámban.
Csak azt kölcsönzik ki, ami sokszorosan visszatérül.
Levél, sok levél van a fákon az én hazámban. Az ágak nem kötelesek gyümölcsöt hajtani.
Nem bízunk a győző jószándékában.
Az én hazámban azt mondják: köszönöm.