Chassignet, Jean-Baptiste: Lovakat cifra dísz (Quelquefois les chevaux in Hungarian)

Quelquefois les chevaux vont caparaçonnés

De drap d’or et d’argent, richesse inestimable ;

Toutefois, arrivés en la fumante étable,

On leur ôte l’habit duquel ils sont ornés.

Et ne leur reste rien sur les dos étonnés

Que lasseté, sueur et plaie dommageable

Dont l’éperon, la course et le faix les accable,

Défaillant sous les bonds en courbettes tournés :

Ainsi marche le prince accompagné sur terre ;

Puis quand le trait subit de la Parque l’enferre,

Tous ses honneurs lui sont incontinent ôtés ;

Car de tant de ressorts et provinces sujettes

Les rois n’emportent rien sous les tombes muettes

Que les forfaits commis en leurs principautés.

Lovakat cifra dísz cicomáz néhanap,

arany-ezüst szövet fölmérhetetlen éke,

de gőzölögve majd istállójukba térve

lehámozzák hamar dísztakaróikat,

és feltört hátukon más semmi sem marad,

mint meggyűlt seb s a kín tajtékos verítéke,

mit futtatás facsar, s kemény sarkantyu tép be,

mikor ugorni kell roskasztó dísz alatt:

így lép a herceg is udvarral a világba,

de mihelyt gyors nyilát beléfúrta a Párka,

cafrangját, díszeit tőle mind elveszik,

mert annyi jog közül, s száz hódolt tartományból

mást nem visz a király, ha néma sírba lábol,

mint uralma alatt meggyűlt gaztetteit.