Corbière, Tristan: Lencse – jó szerencse (Bonne fortune et fortune in Hungarian)

Odor della feminita

Moi, je fais mon trottoir, quand la nature est belle,
Pour la passante qui, d’un petit air vainqueur,
Voudra bien crocheter, du bout de son ombrelle,
Un clin de ma prunelle ou la peau de mon coeur…

Et je me crois content – pas trop ! – mais il faut vivre :
Pour promener un peu sa faim, le gueux s’enivre….

Un beau jour – quel métier ! – je faisais, comme ça,
Ma croisière. – Métier !… – Enfin, Elle passa
Elle qui ? – La Passante ! Elle, avec son ombrelle !
Vrai valet de bourreau, je la frôlai… – mais Elle

Me regarda tout bas, souriant en dessous,
Et… me tendit sa main, et…
m’a donné deux sous. 

Rue des Martyrs

Odor della feminità

A járdát rovom én, ha a természet éled,
Sétáló nőt lesek, ki kacér-győztesen
Hadonász, átdöfi ernyőjével e tépett,
Nagy szív felett a bőrt, vagy kiböki szemem.

Picit boldog vagyok, élni is kell: a csóró
Éhét legelteti, s e röpke mámor olcsó...

Múltkor is – Micsoda szakma! – ballagtam épp,
– Méghogy szakma!... – De ím, Ő végre erre lép!
– Ki az az Ő? – A Hölgy! Lám-lám, ernyőstül ellejt,
S én hozzásimulok: akasztanivaló, hejh!

Ő lenézett reám, mosolygott kedvesen
És... felém nyúlt, adott...
vagy húsz fillért nekem.