Corbière, Tristan: Duel aux camélias

J’ai vu le soleil dur contre les touffes
Ferrailler. – J’ai vu deux fers soleiller,
Deux fers qui faisaient des parades bouffes ;
Des merles en noir regardaient briller.

Un monsieur en ligne arrangeait sa manche ;
Blanc, il me semblait un gros camélia ;
Une autre fleur rose était sur la branche,
Rose comme… Et puis un fleuret plia.

– Je vois rouge… Ah oui ! c’est juste : on s’égorge –
… Un camélia blanc – là – comme Sa gorge…
Un camélia jaune, – ici – tout mâché…

Amour mort, tombé de ma boutonnière.
– À moi, plaie ouverte et fleur printanière !
Camélia vivant, de sang panaché !

Veneris Dies13

Lám vaskemény fény tört rá a bokrokra
Élesen. – Láttam két vas villogott,
Két vas vágott és védett, ment a móka;
Nézték villództuk gyászmezes rigók.

Egy úr kézelőt babrált harcra készen;
Fehér volt, mint nagy kamélia ő;
Egy másik, rózsa, markolat a kézben,
Rózsaszín mint… Most tőr ívelt elő.

- Lám, vörös… Az ám! ölve és öletve –
…Kamélia ott – fehér – mint a Keble…
Kamélia itt – sárga – nyűtt, rogyott…

Holt szerelem ez, gomblyukból hullt sárba.
- Számomra, nyílt seb, s tavasznak virága!
Friss kamélia, vérrel tarkított!

 
Szerelempéntek 13-án