Corneille, Pierre: Cid (részlet) (Le Cid (extrait) in Hungarian)

ACTEURS

DON FERNAND, Premier roi de Castille.
DONA URRAQUE, Infante de Castille.
DON DIEGUE, Père de don Rodrigue.
DON GOMES, Comte de Gormas, Père de Chimène.
DON RODRIGUE, Amant de Chimène.
DON SANCHE, Amoureux de Chimène.
DON ARIAS, DON ALONSE Gentilshommes castillans.
CHIMENE, Fille de don Gomès.
LEONOR, Gouvernante de l'Infante.
ELVIRE, Gouvernante de Chimène.
Un PAGE de l'Infante.

La scène est à Séville.

*********************************

ACTE PREMIER. SCENE PREMIERE

CHIMENE, ELVIRE

CHIMENE
Elvire, m'as-tu fait un rapport bien sincère?
Ne déguises-tu rien de ce qu'a dit mon père?

ELVIRE
Tous mes sens à moi-même en sont encor charmés:
Il estime Rodrigue autant que vous l'aimez,
Et si je ne m'abuse à lire dans son âme,
Il vous commandera de répondre à sa flamme.

CHIMENE
Dis-moi donc, je te prie, une seconde fois
Ce qui te fait juger qu'il approuve mon choix:
Apprends-moi de nouveau quel espoir j'en dois prendre;
Un si charmant discours ne se peut trop entendre;
Tu ne peux trop promettre aux feux de notre amour
La douce liberté de se montrer au jour.
Que t'a-t-il répondu sur la secrète brigue
Que font auprès de toi don Sanche et don Rodrigue?
N'as-tu point trop fait voir quelle inégalité
Entre ces deux amants me penche d'un côté?

ELVIRE
Non; j'ai peint votre coeur dans une indifférence
Qui n'enfle d'aucun d'eux ni détruit l'espérance,
Et sans les voir d'un oeil trop sévère ou trop doux,
Attend l'ordre d'un père à choisir un époux.
Ce respect l'a ravi, sa bouche et son visage
M'en ont donné sur l'heure un digne témoignage,
Et puisqu'il vous en faut encor faire un récit,
Voici d'eux et de vous ce qu'en hâte il m'a dit:
"Elle est dans le devoir; tous deux sont dignes d'elle,
Tous deux formés d'un sang noble, vaillant, fidèle,
Jeunes, mais qui font lire aisément dans leurs yeux
L'éclatante vertu de leurs braves aïeux.
Don Rodrigue surtout n'a trait en son visage
Qui d'un homme de coeur ne soit la haute image,
Et sort d'une maison si féconde en guerriers,
Qu'ils y prennent naissance au milieu des lauriers.
La valeur de son père, en son temps sans pareille,
Tant qu'a duré sa force, a passé pour merveille;
Ses rides sur son front ont gravé ses exploits,
Et nous disent encor ce qu'il fut autrefois.
Je me promets du fils ce que j'ai vu du père;
Et ma fille, en un mot, peut l'aimer et me plaire."
Il allait au conseil, dont l'heure qui pressait
A tranché ce discours qu'à peine il commençait;
Mais à ce peu de mots je crois que sa pensée
Entre vos deux amants n'est pas fort balancée.
Le Roi doit à son fils élire un gouverneur,
Et c'est lui que regarde un tel degré d'honneur:
Ce choix n'est pas douteux, et sa rare vaillance
Ne peut souffrir qu'on craigne aucune concurrence.
Comme ses hauts exploits le rendent sans égal,
Dans un espoir si juste il sera sans rival;
Et puisque don Rodrigue a résolu son père
Au sortir du conseil à proposer l'affaire,
Je vous laisse à juger s'il prendra bien son temps,
Et si tous vos désirs seront bientôt contents.

CHIMENE
Il semble toutefois que mon âme troublée
Refuse cette joie, et s'en trouve accablée:
Un moment donne au sort des visages divers,
Et dans ce grand bonheur je crains un grand revers.

ELVIRE
Vous verrez cette crainte heureusement déçue.

CHIMENE
Allons, quoi qu'il en soit, en attendre l'issue.

SZEMÉLYEK

DON FERNANDO, Kasztília első királya
DOÑA URRACA, Kasztília infánsnője
DON DIEGO, Don Rodrigo apja
DON GÓMEZ, Gormaz grófja, Xiména apja
DON RODRIGO, Xiména szerelmese
DON SANCHO, szereti Ximénát
DON ARIAS - DON ALONSO kasztíliai nemesurak
XIMÉNA, Don Gómez lánya
LEONORA, az infánsnő nevelőnője
ELVIRA, Xiména nevelőnője
AZ INFÁNSNŐ APRÓDJA

Szín: Sevilla

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

ELSŐ FELVONÁS, ELSŐ JELENET

XIMÉNA, ELVIRA

XIMÉNA
Elvira, mondd, szavad semmit el nem palástol?
Őszintén mondtad el: mit hallottál apámtól?

ELVIRA
Átjárja az öröm még minden ízemet:
Becsüli Rodrigót, ahogy te szereted;
És ha olvasni tud szivében a szemem még,
Az lesz az óhaja, hogy viszonozd szerelmét.

XIMÉNA
Mondd, mondd másodszor is: nem tévedés csupán,
Hogy választásomat jóváhagyja apám?
Jaj, ne sajnáld a szót - hadd teljek el reménnyel,
Ily ritka, drága hírt nem hallhatunk elégszer,
Elégszer sohasem hallja e szerelem,
Hogy napvilágra nő, szabadon, édesen.
Mit felelt arra, hogy megkörnyékezve téged
Don Sancho s Rodrigo titkon elédbe léptek?
Nem árultad-e el, mily egyenlőtlenül
Hajlok egyik felé a két kérő közül?

ELVIRA
Nem; szíved közönyös - olyannak irtam én le,
Mely egyikért sem ég, de módot ád reményre,
Amely nem olvadoz, amely nem is taszít,
S várja, míg férjre vár, apja parancsait.
Ez elragadta őt, s mosolygó arca, ajka
A megelégedés jelét tüstént mutatta,
S mert belőlem a szót újra kifaggatod,
Hamarjában, ime, ezt mondta rólatok:
"Kötelességtudó leányom; s mind a ketten
Méltók rá, mind nemes, hű és rettenthetetlen,
Ifjak, de látni már szemükben őseik
Újra feltámadó, fényes erényeit.
Kivált Don Rodrigo minden képe-vonása
A bátor férfinak eszményi képe-mása,
S oly bőven termi e család a hősöket,
Hogy ott mindenki már babérban-született.
Vitéz apjának is nehezen lelni párját,
Míg tartott ereje, mindenfelé csodálták,
A ráncok tetteit fölvésték homlokán,
S elbeszélik nekünk, ki volt ő hajdanán.
Igéret a fiú, és kezes rá az apja;
Lányom szeretheti, s tetszésem támogatja."
Szólt s a tanácsba ment, amelynek kezdete
Szavát elvágta, bár alig fogott bele,
De világos nekem - ennyi szóból is értek -,
Hogy a kérők közül melyikhez húz a mérleg.
Most választ nevelőt fiának a király,
S e megtiszteltetés csakis apádra vár.
Ehhez kétség se fér, és tündöklő erénye
Nem nyit semmi utat holmi vetélkedésre,
Ahogy hőstettei páratlanná teszik,
Vetélytárs sem szegi jogos reményeit;
És mert Don Rodrigo apját már rábeszélte,
Hogy a tanács után térjenek rá ügyére,
Beláthatod: e perc mennyire kedvező,
És vágyad teljesül, alig kell rá idő.

XIMÉNA
Mégis: lelkem zavart, s félve, rosszat gyanítva
E roppant örömöt már-már elutasítja,
Percenként vált a sors új és új képeket,
S boldogságomban én balsorstól rettegek.

ELVIRA
Kigyógyulsz csakhamar e képzelt félelemből.

XIMÉNA
Menjünk, lesz, ami lesz, várjuk meg, amig eldől.