Cros, Charles: A kávéházban (Au café in Hungarian)
|
|
Au café (French)Le rêve est de ne pas dîner, Mais boire, causer, badiner Quand la nuit tombe ; Épuisant les apéritifs, On rit des cyprès et des ifs Ombrant la tombe.
Et chacun a toujours raison De tout, tandis qu'à la maison La soupe fume, On oublie, en mots triomphants, Le rire nouveau des enfants Qui nous parfume.
On traverse, vague semis, Les amis et les ennemis Que l'on évite. Il vaudrait mieux jouer aux dés, Car les mots sont des procédés Dont on meurt vite.
Ces gens du café, qui sont-ils ? J'ai dans les quarts d'heure subtils Trouvé des choses Que jamais ils ne comprendront. Et, dédaigneux, j'orne mon front Avec des roses.
|
A kávéházban (Hungarian)Nem vacsorálni volna jó, csak inni, míg folyik a szó s lassan az éj jő, s míg ürül nem egy telt meszely, nevetni a ciprust, amely sírunk fölé nő.
És mindenkinek igaza van itt, amíg odahaza terül az asztal, s feledtetjük a harmatos csecsemő-kacajt hangzatos, szép, nagy szavakkal.
Megyünk ama vetésen át, ahol ellenség és barát felváltva hajt ki. Kockázni volna jobb talán, mert a szavakba könnyű ám itt belehalni.
Ki ez a kávéházi had? Egy-egy percem oly dolgokat villant előttem, mit nem érthetnek ők sosem, s fejem rózsákkal övezem nagy-megvetően.
|
||||||||||||
