Cros, Charles: Insoumission

A Lionel Nunès

Vivre tranquille en sa maison,

Vertueux ayant bien raison,

Vaut autant boire du poison.

Je ne veux pas de maladie,

Ma fierté n'est pas refroidie,

J'entends la jeune mélodie.

J'entends le bruit de l'eau qui court,

J'entends gronder l'orage lourd,

L'art est long et le temps est court.

Tant mieux, puisqu'il y a des pêches,

Du vin frais et des filles fraîches,

Et l'incendie et ses flammèches.

On naît filles, on naît garçons.

On vit en chantant des chansons,

On meurt en buvant des boissons.

Lionel Nunèsnek

Otthon koslatni csendesen,

hogy mindig igazunk legyen –

már inkább élek mérgeken.

Nem kell nekem semmi betegség,

büszkeségem el nem veszett még,

hallom a dalt, a régi csengést.

Hallom a víz halk neszeit,

s a vihar dörgő öbleit,

a munka nagy, a nap rövid.

Annyi baj, míg barackot látok,

van hűs bor s vannak lenge lányok,

és tűzvészek és szikra-lángok.

Mind fiúk vagy lányok vagyunk.

Élünk s eldaloljuk dalunk,

mérget szívunk és meghalunk.