This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Desnos, Robert: Holnap (egy vers, két fordítás) (Demain in Hungarian)

Portre of Desnos, Robert
Portre of Israel Efraim

Back to the translator

Demain (French)

Âgé de cent mille ans, j’aurais encor la force
De t’attendre, ô demain pressenti par l’espoir.
Le temps, vieillard souffrant de multiples entorses,
Peut gémir: Le matin est neuf, neuf est le soir.
 
Mais depuis trop de mois nous vivons à la veille,
Nous veillons, nous gardons la lumière et le feu,
Nous parlons à voix basse et nous tendons l’oreille
À maint bruit vite éteint et perdu comme au jeu.
 
Or, du fond de la nuit, nous témoignons encore
De la splendeur du jour et de tous ses présents.
Si nous ne dormons pas c’est pour guetter l’aurore
Qui prouvera qu’enfin nous vivons au présent.

   

(1942)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.reseau-canope.fr

Holnap (egy vers, két fordítás) (Hungarian)

Százezer évesen erőmből futná bőven,
Remény sejtelme, ó, holnap, hogy várjalak.
A vén csont, az idő, száz ficamtól gyötörten
Nyöghet: A reggel új, az este újra csak.

De túl régóta már a tegnapban rekedve
Virrasztunk, őrizzük a nappal fényeit,
Ha szólunk, suttogunk, fülelve kis neszekre,
Miképp enyésznek el, mint eljátszott licit.

Ám még az éjszaka legmélyéből is valljuk
A nappalragyogást s mit ajándékul ád.
Nem alszunk, meglesni a hajnalt így akarjuk,
Ő bizonyítja majd: a jelent éljük át.


                         (Bittner Gábor fordítása)

    

   
Nem fáradnék bele százezer évesen sem,
S várnálak, holnapunk, kit remény sejt s lefest.
Ziháljon az idő, e torz agg, betegessen,
Nyögjön; a reggel új, vadonat új az est.

Pedig régóta már a tegnapba rekesztve
Virrasztunk, hogy a fény ne húnyjon ki: a láng.
Suttogunk, fülelünk elhaló hangra, neszre,
Mit csak küld a szeszély és rögtön visszaránt.

Nos, éjünk verméből tanúsítjuk mi egyre:
A nappal bőkezű és tündöklőn ragyog.
Le nem húnyjuk szemünk; hajnal! várunk remegve,
Te majd megmutatod: a jelenben vagyunk.


                         (Efraim Israel fordítása)


..............................................................
A két fordítás nem éppen versfordítói versengés eredménye, bár a versengés látszata, sőt jellege, aligha rekeszthető ki: nem lehet nem összehasonlítani két, egymás mellett szereplő fordítását ugyanannak a műnek.

A verset Egyikünk (= Bittner Gábor) küldte el Másikunknak (= E. Israelnek) magyar fordításával együtt. Eme „Másikunknak” tetszett a vers és nyomban kedve támadt, hogy ő is lefordítsa, annak ellenére, hogy azonnal világos volt számára, hogy nem fogja túlszárnyalni a már meglévő fordítást, annak páratlan nyelvi-költői leleményei miatt. De a jobb meg a jó nem mindig ellensége egymásnak: két fordításból könnyebben megsejtheti a franciául nem tudó olvasó, hogy milyen is lehetett az az eredeti. „Egyikünk” álszerénykedéstől sem mentesen jelzi azért, hogy fordításán a „Másikunk” keze is rajta hagyta egy kicsit a maga nyomát. Másikunk kontráz, miszerint nem a leleményességén, hanem csak bizonyos értelmezési kérdések kapcsán hagyta rajta. És ezt így lehetne folytatni a végtelenségig. De minek?

A helyzet az, hogy "Egyikünk" fordítása "Másikunk" szerint az eredeti verset is messze túlszárnyalja szuggesztivitás, stilisztikai színesség, nyelvi lelemény dolgában. Ez paradoxon, és azért lehetséges egyáltalán, mert a magyar nyelvben HEMZSEGNEK a színes, szuggesztív, stilisztikailag változatos szavak sőt ragozási, szóképzési alakok, még nemlétező alakok is könnyen találhatók ki (ennek ellenére nem mindenki jó költő vagy jó műfordító... a nyelv kínálta lehetőségeket meg is kell találni!!), a francia nyelv pedig egyáltalán nem ilyen: fogalmilag pontos, stilisztikailag hűvösen elegáns nyelv az, nüanszai sokkal inkább és összehasonlíthatatlanul gyakrabban elvont, fogalmi nüanszok, nem pedig vizuális, akusztikus, érzelmi, hangulati nüanszok. Az ilyen nüanszokat franciául hosszasan, terjengősen, analítikus módon lehet csak körülírni. Ennek Mindkettőnk tudatában van; Egyikünk azt írta Másikunknak a két fordítás és a jelen szöveg megszületése előtt helyesebben közben, hogy igyekszik nem tenni bele a fordításaiba olyasmit, ami azt eltávolítja az eredetinek semleges, objektív hangjától. De ez Másikunk szerint szerencsére nem sikerül neki… Egyikünk persze azonnal magyarázná, hogy nem is úgy értette, hanem kifejezetten olyan esetekre gondolt, amikor érzése és koncepciója szerint maga a szerző szándékozott nem egészen konkrét vagy személyes maradni. Tehát nem a nyelv diktálta neutralitásra, hanem a feltételezett szerzői szándékra gondolt. Sőt ösztönösen azt is vitatná egy kicsit, hogy az eredeti francia kontextusban, nevezzük mondjuk francia kultúrának, ezek a nekünk a magyarral összehasonlítva semlegesebbnek, objektívebbnek tűnő szövegek valóban semlegesebbek, hűvösebbek-e. Érzése szerint az eredeti, francia befogadók ugyanolyan természetesnek, személyesnek érezhetik őket, mint mi a magyar költők műveit. Másikunk talán ezt az állítást nem is vitatva, hiszen ez végülis nem ellentmondás, azért a következőkkel összegez: Ha egyáltalán lehetséges volna olyan semleges, objektív hangú magyar veset fabrikálni, mint amilyenek a francia versek, a legzseniálisabbak is, akkor az unalmas lenne, olyan, mint egy minisztériumi leirat vagy valami használati utasítás.

"Egyikünk" végső megjegyzése: Úristen! Miket gondolhat rólunk egy francia, ha véletlenül a kezébe akad mondjuk a “Hajnali részegség” fordítása?...

„Másikunk”: Szerintem csak nézne, hogy ezen meg mit esznek azok a magyarok. Franciául ugyanis egyáltalán nem lehet olyan tömör és mellbevágó kifejezéseket csinálni, mint „a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban”,  „amit irtam, lázasan meredt rám”, „Tárt otthonok”, „szemük kancsítva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek”, „ gyom virít alóla” stb. stb. stb., sem olyan hatásos rímeket, mint abbahagytam – agyban – nagyban, balga szókkal – altatókkal, fészek – mézek – részeg stb. A Desnos-vers rímeinek és a legnagyobb francia költők rímeinek túlnyomó többsége kézenfekvő szóhasonlóság, még különösebben mély francia tudás sem kell a kitalálásukhoz; a lehetséges rímek száma a franciában elenyésző a magyarhoz képest.  Márpedig enélkül a sziporkázó nyelvi leleményesség nélkül a „Hajnali részegség” és majdnem minden egyéb nagy magyar vers lapos, vagy ha nem lapos, akkor sem zseniális.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap