Emmanuel, Pierre: Költészettan (Art Poétique in Hungarian)

Mille et mine ans de sable fin
Tel est l'âge de l'aube nouvelle
Mille dunes de parchemin
Forment les plis de ma cervelle

Cet homme qui bat la semelle
Dans le froids du premier matin
Voit s'éloigner la tourterelle
Et s'évanouir le jardin

Paradis perdu des images
Chaque jour ma main te récrit
Mais déchire page après page
Ton rêve que l'encre flétrit

Et derrière le mur s'envole
Poussière ou pollen ma parole

Ezer s ezer lágy homokév
Az új pirkadat ilyen ősi
Papirtekercsek özönét
Őrzöm ezek agyam redői
 
Az első reggel dideregve
Topog egy férfi ez a tél
Nézi tovaröppen a gerle
S körötte a kert elalél
 
Minden áldott nap ujra írlak
Te képek vesztett édene
És ronggyá szaggatlak papírlap
Álmod tinta szennyezte be
 
S a fal mögött száll - por-e porzó -
Szavam pusztába hajitott szó