This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Emmanuel, Pierre: Le vent et le roseau

Portre of Emmanuel, Pierre

Le vent et le roseau (French)

Certes il ne faut jamais je le sais
Confondre le vent même léger et la flûte
Souffler la moelle glaciale du vent
Par l'embouchure du chalumeau
L'inouï brise
 
Certes le vent est bien l'essence stridente
De l'inouï qui transit tous les sons
Certes le vent au roseau des vertèbres
Est bien la moelle du seul son absolu
Boutant le feu de neurone en étoile
Et d'infini en infini propageant
Son propre vide centrifuge électrique
Centre à soi-même insoutenable béant
 
Moi l'homme certes le vide le centre
Je suis le système nerveux du néant
Chacun des nerfs s'irradiant de ma moelle
Annelle d'ondes tourillonneuses la nuit
Y crie en vrille d'improbables spirales
Muettes à force de célérité galaxies
 
Certes ma moelle est le naja origine
Lové lové
Dans le silence où toute chose retourne
Avant que rien ait jamais commencé
Certes ma langue dort toujours dans ma bouche
Bien qu'une infinité de fois éveillée
Dardant sans cesse sa fulguration abyssale
Éloignement absolu tout au fond
Du premier son
 
Certes mais que m'importe
D'être mon ultrason?
Les pieds au fil de l'eau
Je me taille un roseau
Pour m'en faire une flûte
Au fort du vent
J'en joue pour m'entendre
Contre le vent
J'ai l'ouïe très bonne
 
J'amplifie le silence
À ma façon
Chaque son que je tire
Fait sur l'eau des ronds
Jusqu'à l'horizon



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://books.google.com.mx/books

A szél és a nád (Hungarian)

Igaz - tudom - nem kell sohasem
Összekeverni még a könnyű szelet sem
A fuvolával - fújni a szél jeges velejét
A kunyhó nyílásán át
A hallatlan – fuvallat
 
Igaz, maga a szél a hallatlan
Csikorgó lényege mely átsuhan a hangok alatt
Igaz, a gerinccsontok nádján játszó szél
Maga az egyetlen abszolút hang veleje
Feltűzve a neuron-tüzet csillagként
Végtelenből végtelenbe terjesztve
Saját szétáradó villamos ürességét
Központ önmagának - kibírhatatlan szakadék
 
Igaz, én az ember vagyok az üresség s központ egyszerre
Én vagyok a semmi idegrendszerre
Mindegyik ideg velőmből sugárzik szét
Mely a forgóhullámok gyűrűje - az éj
Ott rivall valószínűtlen spirálkörökben
Sebességtől néma galaktikák
 
Igaz, velőm az őskobra
Csigaként becsavarodva
A csendben ahova minden visszatér
Mielőtt még elkezdődött volna
Igaz, nyelvem mindig szundít a számban
Bár végtelenszer felriadva
Szüntelenül záporozza örvénylő villámait
Végtelen távolság egész a mélyben
Az első hangtól
 
Igaz - de mit számít nekem
Hogy önmagam ultrahangja vagyok?
A folyóvízbe gázolok
S egy nádszálat vágok
Hogy fuvolát készítsek belőle
A dühöngő szélben
Játszok rajta hogy halljam hangomat
A szél ellenében
Nagyon jó a hallásom
 
A magam módján
Felerősítem a csendet
Mindenegyes hangütem
Gyűrűket kelt a vizen
A láthatár széléig



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSz. F.

minimap