Esteban, Claude: Oh la mer…

Oh la mer qu’on regarde sur une image,
c’est un grand port et c’est dans un temps très vieux
des vaisseaux vont partir, il y a partout de petites vagues
et beaucoup d’hommes qui s’affairent dans le soleil
c’est le soir ou peut-être que le jour se lève
sur une tour, un drapeau rose tendre dit adieu
à des pavillons bleus qui claquent et qui s’éloignent,
comme il fait doux sur le rivage, quelque part
un Turc porte un ruban, quatre marins sur une barque
sont presque nus avec deux génisses blanches à bord
il y a des arbres toujours verts et des colonnes de marbre
qui disent qu’on peut vivre ici et que d’autres s’en vont
si loin pourtant, parmi les vagues, sur une image.

Ó a tenger mely egy képen látható.
hatalmas kikötő, nagyon régi a kép
indulnak a hajók, mindenütt apró hullámok
és a napsütésben száz ember tesz-vesz éppen
este van vagy a nap talán felkelőben
egy tornyon a halványrózsaszín lobogó búcsút int
a kötelek csattogó távolodó kis zászlóinak,
milyen langyos a levegő a parton, valahol
turbános török, egy bárkán négy majdnem teljesen
meztelen tengerész, a fedélzeten két hófehér üsző
örökzöld fák vannak itt és márványoszlopok
mind azt mondják itt is lehet élni, de mások közben
hullámok hátán messzire indulnak azon a képen.