Goffette, Guy: Aranyszemcsék a sárban III (Un peu d'or dans la boue III in Hungarian)

Encore, si le feu marchait mal, si la lampe

filait un miel amer, pourrais-tu dire: j’ai froid,

et voler le cœur du noyer chauve, celui

du cheval de labor qui n’a plus où aller

et qui va d’un bord à l’autre de la pluie

comme toi dans la maison, ouvrant un livre,

des portes, les repoussant: terre brûlée, ville

ouverte où la faim s’étale et crie

comme ces grappes de fruits rouges sur la table,

vie étrangère, inaccessible présent

à celui qui ne sait plus désormais

que piétiner dans le même sillon

la noire et lourde argile des fatigues.

Még ha nem égne jól a tűz, vagy ha a lámpa

fanyar mézet eresztene, mondhatnád: fázom,

s kivennéd a kopasz diófa, az igásló

szívét, íme a ló, istállótlan csatangol

az eső két partja között fel és alá,

mint a házban te is, kinyitsz egy könyvet, ajtót,

bezárod: odakinn perzselt föld és a szétnyílt

város, hol az éhség tátong, jajong,

mint e pár fürt vörös gyümölcs asztalodon,

idegen lét, sosem tapintható jelen

annak, ki mást se tud,

dagasztja csak a kiszabott barázda,

a fáradtság nehéz, sötét agyagját.