Hugo, Victor: Adél lányomnak (A ma fille Adèle in Hungarian)

Tout enfant, tu dormais près de moi, rose et fraîche,
Comme un petit Jésus assoupi dans sa crèche;
Ton pur sommeil était si calme et si charmant
Que tu n'entendais pas l'oiseau chanter dans l'ombre;
Moi, pensif, j'aspirais toute la douceur sombre
Du mystérieux firmament.

Et j'écoutais voler sur ta tête les anges ;
Et je te regardais dormir ; et sur tes langes
J'effeuillais des jasmins et des oeillets sans bruit;
Et je priais, veillant sur tes paupières closes;
Et mes yeux se mouillaient de pleurs, songeant aux choses
Qui nous attendent dans la nuit.

Un jour mon tour viendra de dormir ; et ma couche,
Faite d'ombre, sera si morne et si farouche
Que je n'entendrai pas non plus chanter l'oiseau;
Et la nuit sera noire; alors, ô ma colombe,
Larmes, prière et fleurs, tu rendras à ma tombe
Ce que j'ai fait pour ton berceau.

Újszülött, aludtál, rózsaszínben, frissen
Kis Jézus szunnyadna épp így a bölcsőben;
Álmod tiszta, oly nyugodt, s oly varázsos
Nem hallottad, madár dalolt a lomb között;
Ábrándoztam, a sötét körém költözött,
A titkos ég is rád vigyázott.

Hallottam, fejed feletted angyalok szálltak;
Gyönyörködtem ahogy alszol; és a  pólyádat
Zajtalan jázmin- szegfűszirmokkal szórtam tele;
Csukott szempillád felett imát mormoltam;   
Szemeim megteltek könnyel, arról gondolkodtam,
Mit hoz nekünk az éj közele.

Eljön a nap, én alszom majd; s vetik ágyamat
Oly szomorú oly sötét, árnyas fák alatt,
hol nem hallom többé, madárdal nem szól nekem
Fekete lesz az éj;  síromra ó gerlicém
Könnyet, imát, virágot akkor te teszel, ahogy én
most a bölcsőd díszítgetem.

Szombathely, 2011 szeptember 22