Hugo, Victor: Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta (Au point du jour, souvent en sursaut in Hungarian)
|
Au point du jour, souvent en sursaut (French)Au point du jour, souvent en sursaut, je me lève, Éveillé par l'aurore, ou par la fin d'un rêve, Ou par un doux oiseau qui chante, ou par le vent. Et vite je me mets au travail, même avant Les pauvres ouvriers qui près de moi demeurent. La nuit s'en va. Parmi les étoiles qui meurent Souvent ma rêverie errante fait un choix. Je travaille debout, regardant à la fois Éclore en moi l'idée et là-haut l'aube naître. Je pose l'écritoire au bord de la fenêtre Que voile et qu'assombrit, comme un antre de loups, Une ample vigne vierge accrochée à cent clous, Et j'écris au milieu des branches entr'ouvertes, Essuyant par instants ma plume aux feuilles vertes.
|
Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta (Hungarian)Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta, fölkelt a virradat, vagy álmom csattanója, vagy egy kedves madár dala, vagy tán a szél. És munkához fogok, előbb mindenkinél, előbb még a szegény, szomszéd munkás-lakóknál. Fut az éj. Odafönn szemem tűnődve kószál, s a hunyó csillagok közt választ csillagot. Állva dolgozom, és együtt kelve ragyog bennem a gondolat s a nap a fellegekben. Tintatartómat az ablakpárkányra tettem, mit árnyékolva föd, mint egy farkasodút, a vadszőlő, amely száz kaccsal körbefut, ott írok, félretolt ág-bogak sűrüjében, s meg-megtörölgetem tollam a zöld levélen.
|