Hugo, Victor: Két lányom (Mes deux filles in Hungarian)

Dans le frais clair-obscur du soir charmant qui tombe,

L'une pareille au cygne et l'autre à la colombe,

Belle, et toutes deux joyeuses, ô douceur !

Voyez, la grande soeur et la petite soeur

Sont assises au seuil du jardin, et sur elles

Un bouquet d'oeillets blancs aux longues tiges frêles,

Dans une urne de marbre agité par le vent,

Se penche, et les regarde, immobile et vivant,

Et frissonne dans l'ombre, et semble, au bord du vase,

Un vol de papillons arrêté dans l'extase.

A hulló este lágy fény-árnyékába veszve

az egyik hattyuként, a másik mint a gerle,

szépen és édesen, s vidáman egyaránt,

nézd, nézd a nagyleányt, s hugát, a kisleányt,

amint ülnek a kert küszöbén, és felettük

nézd a fehér csokor törékeny száru szegfűt,

mit márványurna tart, és esti szél zilál,

hajlong, őket lesi, nem mozdul s szinte száll,

borzong az árnyban, és olyan a váza-szélen,

mint lepkeraj, amely megdermedt gyönyörében.