Jamyn, Amadis: Az ég, a föld (Le ciel, la terre in Hungarian)

Le ciel, la terre, et l'haleine des vents

Estoyent tenus d'un paisible silance,

Et tout oyseau qui parmi l’air s’elance,

Et par les bois tous animaux vivans.

La Nuict menoit ses feux estincelans

En son beau char: De Venus la naissance

En son grand lict gisoit sans violance,

Et doucement ses flots alloyent roulans.

Le doux sommeil arrousoit toute chose,

Non ma paupiere, ah! elle ne fut close

Tant que Phebé guida ses noirs chevaux.

Vostre portrait qui dans mes yeux sejourne,

Qui comme il veut me tourne et me retourne,

Me fit souffrir mille et mille travaux.

Az ég, a föld, a szélfuvallatok

elszenderültek, töltekezve csenddel,

s a madarak is, kik vívnak a mennyel,

s az erdők sűrűjén az állatok.

Az Éj szekerén izzó csillagok

vonultak lassan. Vénuszt szült a tenger,

de nem vajúdott érte gyötrelemmel,

s lágyan gördültek a sima habok.

Szelíden ömlött végig a világon,

csak az én pillám kerülte az álom,

míg űzte sötét lovait a Hold;

mert képmásod, mely itt lakik szívemben

és kénye-kedve szerint gyötör engem,

ezer viszontagsággal ostromolt.