This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jouve, Pierre Jean: Egy selyem zászlóra (À une soie in Hungarian)

Portre of Jouve, Pierre Jean

À une soie (French)

Je te revois tendue et sans vent dans les ombres
Propice et large soie étalée sans un pli
Tendre comme un discours de musique profonde
Et suave de trois cruautés aggrandies.

Le morceau appelant mon coeur était he rouge
Non pas rouge mais rose en pétales séchés
Non pas de fleur mais par angoisse un peu lilas
De tons exquis du sang longtemps assasiné

De Marat. Et le blanc portait comme soleil
Le reflet jaunissant des plus calmes peintures
La douceur de la Mort
Et le travail de l'huile à des couchant vermeils.

Le bleu seul était dur comme les yeux des airs
L'opaque ciel qui tient la majesté divine
Prisonniére en lui ainsi qu'au premier jour
Le ciel terrible et pur á la hampe guerriére.

Mais surtout la Parole en sortait la criante
La violente importante et parole d'effroi
Ou parole d'amour lue la premiere fois
A hair, adorer, à laisser ou à prendre

La parole adorée dans les lettres dorées
Qui font relief en trébuchante maladresse
Qui hésitent comme un souffrant
À retourner d'un soc le monde labouré

Parole feu riant! perspectives humaines
Ouvertes par les mots étranges d'un enfant
Et l'histoire achevée les pierres calcinées
A remettre en poussiére et jeter sur les chaînes!

La parole pour plaire à Dieu disait Justice
Sur les bois englués d'un holocauste fort
L'honneur avait rempli le sacrifice
Et le drapeu disait: Liberté ou la Mort.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.pierrejeanjouve.org

Egy selyem zászlóra (Hungarian)

Feszesen széltelen homályban függve látlak
Redőtlenül kitárt bíztató bő selyem
Akár egy mély zene zengő dallama lágy vagy
Három fenyegető zordságtól édesen.

Ami a szívemet megfogta a piros volt
Nem piros rózsaszín szirmok ájulata
Nem virágszín hanem szorongástól lilás
Rég ontott férfivér pompás színe Marat

Véréé. A fehér a festmények nyugalmat
Tükröző sárguló visszfényeit mutatta
A halál gyönyörét
S rőt alkonyok ölén mély művét az olajnak.

Csak a kék volt kemény olyan akár a lég
Szeme vagy fátyolos égé mely mint az első
Napon az isteni fölséget rejti rabként
A harci-lándzsa-szűz és félelmetes ég.

De főként az Ige gyúlt ki a heves és
Hatalmas és erős ige a rettegés
Vagy szeretet szava először olvasott
Áldod vagy gyűlölöd veszted vagy vállalod

A drága szó arany betűi botladozva
Ügyetlen domborművé sorakozva
És szinte szenvedően tétovázva
Vágják ekéjüket a világ talajába.

Kacagó tűz-ige! egy gyermek különös
Szavaira kinyílt emberi távlatok
S a betelt századok kiszikkadt kőhalom
Porrá omoljon és láncok szakadjatok!

Hogy kedvelje az Úr az ige szólt Igazság
Alatta csendesen izzott a máglya már
A becsület mutatta be az áldozatot
És szólt a lobogó: Szabadság vagy Halál.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationR. Gy.

minimap