La Boétie, Étienne de: Ma nagy volt a meleg (Ce jourd'huy du Soleil la chaleur alteree in Hungarian)

Ce jourd'huy du Soleil la chaleur alteree

A jauny le long poil de la belle Ceres :

Ores il se retire ; et nous gaignons le frais,

Ma Marguerite et moy, de la douce seree,

Nous traçons dans les bois quelque voye esgaree :

Amour marche devant, et nous marchons apres.

Si le vert ne nous plaist des espesses forests,

Nous descendons pour voir la couleur de la pree ;

Nous vivons francs d'esmoy, et n'avons point soucy

Des Roys, ny de la cour, ny des villes aussi.

Ô Medoc, mon païs solitaire et sauvage,

Il n'est point de païs plus plaisant à mes yeux :

Tu es au bout du monde, et je t'en aime mieux ;

Nous sçavons apres tous les malheurs de nostre aage.

Ma nagy volt a meleg, a nap tikkadtan égve

megsárgította a szép Ceres nagy haját;

nodehát lebukott; s az édes esten át

megyünk Margit meg én a hűvös félsötétbe.

Az erdőn át megyünk, úttalan útra térve,

Ámor halad elöl, mi követjük nyomát,

s ha nem tetszik a zöld, sűrű erdőn az ág,

hogy lássuk szép szint, lesétálunk a rétre.

Így élünk gondtalan, mit bánjuk, mit csinál

az udvar odafönn, a város, a király.

Médoc, édes hazám, oly elhagyott vagy, oly vad!

Nincsen olyan vidék, mely nékem kedvesebb,

s még szebb, mert itt vagy az Isten háta megett,

később tudom meg így ezer baját koromnak.