La Fontaine, Jean de: Le Milan & le Roſſignol.

Apres que le Milan, manifeſte voleur,
Eût répandu l’alarme en tout le voiſinage,
Et fait crier ſur luy les enfans du village,
Un Roſſignol tomba dans ſes mains, par malheur.
Le heraut du Printemps luy demãde la vie :
Auſſi bien que mãger en qui n’a que le ſon ?
     Écoûtez plûtoſt ma chanſon ;
Je vous raconteray Terée & ſon envie.
Qui, Terée ? eſt-ce un mets propre pour les Milans ?
Non pas, c’étoit un Roy dõt les feux violens
Me firent reſſentir leur ardeur criminelle :
Je m’en vais vous en dire une chãſon ſi belle
Qu’elle vous ravira : mon chant plaiſt à chacun.
     Le Milan alors luy replique :
Vraiment, nous voicy bien, lors que je ſuis à jeun,
     Tu me viens parler de muſique.
J’en parle bien aux Rois. Quand un Roy te prendra,
     Tu peux luy conter ces merveilles :
     Pour un Milan, il s’en rira :
     Ventre affamé n’a point d’oreilles.
   
   
(1678)

Ventre affamé n’a point d’oreilles: Citation de Caton l'Ancien 

Egyszer a Kánya, az, ki közismerten lop,
Megjelent. Bolydult is szerte az egész nép,
Gyermekhad csapott zajt, akár egy lármás gép,
Hát, véletlenül bár, egy kis csalogányt fog.
S szól, ki Tavaszról hoz nemünknek szép s jó hírt:
Megenni mit ér? Azt, ki csöppnyi hús, csak zeng?
     Inkább dalom hallgatná kend;
Elzengem, Téreusz miatt ki hogy s mért sírt.
Téreusz? Az meg mi? Kányáknak való? Koszt?
Nem, vad Király volt az, kinek vágya öl, foszt,
És én azóta is nyögöm azt a nagy hőt:
Olyan gyönyörű dal festendi kendnek őt,
Hogy belémszeret kend, akár az egész föld.
     A Kánya így felel rá: Frászt!
Épp ez hiányzik most! Rág a kényszerű böjt,
     Te meg itt hozzám zenét vágsz! 
Majd beajánllak, jó? Király ha felfogad,
     Traktáld a bőgéseddel őt,
     Kányára ilyesmi nem hat.
     Éhes gyomor magának bőg.
    
    
................................................................
A fordítás prozódiájáról l. Sully Prudhomme A naplemente c. versének fordítása alá írt jegyzetet.

Hagyományos, jambikus fordítás:

Midőn a Kánya, ki nem kér, de vesz-ragad,
Riadalmat kavart az egész faluvégen,
S harsány gyermeki had már riogatta éppen,
Egy szegény Csalogány az útjába akadt.
A Tavasz hírnöke ott esedezni kezde:
Mit ér megenni, ki húst nem, csak hangot ad?
     Hallgassa inkább dalomat,
Arról, hogy Téreusz vágya kinek a veszte.
Téreusz? Ehető? Kányának jó falat?
Nem, Király volt, s gonosz, láng volt a vágya, vad,
S én azt a lángolást a mai napig érzem.
Ezt zengem Önnek el dalomban és zenémben,
El lesz bájolva Ön; mindenki kedveli.
     De a Kánya imígyen érvel:
Tréfálsz velem! A böjt begyemet kezdi ki,
     Te meg töltöd zenével.
Majd beajánllak én, zengj egy Király körül,
     Jól él ott, ki torkot ragyogtat.
     Egy Kánya azon csak derül:
     Nincsen füle űrnek-gyomornak.

.....................................
Utolsó sor, változat:

Nincsen füle gyomor- s nyomornak.

Vagy keresetlenebbül és szó szerint:

Nincsen füle éhes gyomornak.

Téreusz: mythológiai alak, thrák király; megkívánta feleségének, Proknénak húgát, Philomélát – Philoméla = fülemüle, csalogány –, megerőszakolta, és hogy az el ne mondhassa atyjának, kivágta a nyelvét, és egy bizonyos Lünkeusz királyra bízta a megcsonkított lányt, a feleségének pedig azt hazudta, hogy a húga meghalt. Philoméla szőnyegbe szőtte rémes sorsát, és titkon elküldte testvérnénjének, Proknénak. Lünkeusz király felesége a barátnéját, Philomélát, Proknéhoz küldte. — Téreusznak megjósoltatott, hogy fiát meg fogják gyilkolni, erre ő megölette a feltételezte gyilkosjelöltet. Hanem a fiút felesége és sógornője ölte meg, bosszúból; megsütötték és feltálalták Téreusznak. Az meg akarta ölni a két nőt, de az istenek mindhármukat madárrá változtatták: Téreuszt kányává, a feleségét fecskévé, Philomélát fülemülévé azaz csalogánnyá.

Utolsó sor, "Nincsen füle éhes gyomornak": Cato Maiornak (i.e. III.-II. század) tulajdonított mondás.