Labé, Louise: Claire Vénus, qui erres par les Cieux

Claire Vénus, qui erres par les Cieux,

Entends ma voix qui en plaints chantera,

Tant que ta face au haut du Ciel luira,

Son long travail et souci ennuyeux.

Mon oeil veillant s'attendrira bien mieux,

Et plus de pleurs te voyant jettera.

Mieux mon lit mol de larmes baignera,

De ses travaux voyant témoins tes yeux.

Donc des humains sont les lassés esprits

De doux repos et de sommeil épris.

J'endure mal tant que le Soleil luit ;

Et quand je suis quasi toute cassée,

Et que me suis mise en mon lit lassée,

Crier me faut mon mal toute la nuit.

Fényes Vénusz, ki fenn bolyongsz az égen,

hallgasd meg messzehangzó panaszom!

Míg te fenn jársz mennyei utadon,

én siratom keserves gyötretésem.

Fényedre jobban ellágyul e két szem,

és áradóbban zokog láttadon;

s több könny ömlik el puha ágyamon,

ha mint tanúm, szemed világa néz fenn.

Ilyenkor a megfáradt emberek

elcsitult szíve békén szendereg.

Engem napestig űz a fájdalom,

aztán, mikor már szinte összezúzott,

és végre ernyedten ágyamba hullok,

egész éjjel kínom kiáltozom.