Én nem szerettem, nem, s tán már a halál vár,
Nem érintette még ajkam női ajk, nem,
Nem kínálta lelkét soha szerelmes szem,
Szívem s egy másik szív nem lett sohasem pár.
Nem jutott nekem más, mint fájdalom és fagy,
Fáj minden, minden fáj, ember, szél, virág, ég,
Minden idegszálat kimért fájdalom tép,
Mert nincs számomra, nincs lélek szeplőtlen s nagy.
Szerelem? Köptem rá! Legyőzve hús és vér!
Az élet ellen vad és tomboló gőg edz!
Az ösztönnek egy Föld rabszolgájává lesz,
Énbennem egyedül nincsen számára tér!
Szalon, színház vagy dóm, legyen bármilyen hely,
A legjobbaknak ott a szíve kő vagy jég,
Lágy nőszemekben gőg vagy féltékenység ég,
A széplelkükön máz, hogy aranyozást lelj,
És azt gondoltam én: Ide jutottak ők!
Emberfedeztetés, lihegés, hörgés, zaj!
Ennyi mocsok, szenny, sár egy pár percért mely ajz!
Férfiak, korrektség! Pipiskedjetek, nők!
------------------------------
A fordítás prozódiájáról l. a Sully Prudhomme A naplemente c. verséhez tartozó jegyzetet:
http://www.magyarulbabelben.net/works/fr/Prudhomme %2C_Sully-1839/Le_Coucher_du_Soleil/hu/58418-A_naplemente
Hagyományos, jambikus fordítás:
Holnap meghalhatok, s még nem szerettem én,
Ajkaimat ajak nem érintette még, nem,
Nő nem kínálta fel lelkét tekintetében,
S nem pihent a szivem elgyengülő szivén.
Az osztályrészem csak a fájás, gyötrelem lett,
Fáj minden, fáj a szél, ember, virág, az ég,
Minden idegszálat a kín aprózva tép.
Mert nem lelhetek én még nagy és tiszta lelket.
Szerelem? Köptem rá! Kivégezve a test!
Tomboló gőgömben az élet ellen állok!
Az ösztön leigáz egy egész nagyvilágot,
És én keserüen szemébe nevetek!
Legyen hely bármilyen, szalon, színház, a templom,
A legjobbaknak is a szíve kő vagy jég,
Lágy nőszemnek gőgje, féltékenysége ég,
Széplelkükre minden csak aranyfüstöket von.
Mind ide jutottak – gondoltam én – ezek !
Emberfedeztetés, zihálás – ronda népség!
Ennyi sár, szenny, mocsok pár percnyi hevülésért!
Korrektség, férfiak! Nők, pipiskedjetek!