Louÿs, Pierre: Tizenegy szótag lesz verssorom (Je chanterai des vers de onze syllabes in Hungarian)
Je chanterai des vers de onze syllabes (French)Je chanterai des vers de onze syllabes,
|
Tizenegy szótag lesz verssorom (Hungarian)
A nyakörved a rím: lefricskázom én, Ritmust éneklek én, egyharmóniát: Magamnak mondom majd: Írni – gyógymód, ír! A fordítás prozódiájáról l. a Sully Prudomme "Naplemente" c. versének fordításához csatolt jegyzetet. Ha ezt a verset a hagyományos módon fordítjuk le magyarra, már a legelső sor tizenkét szótagos lesz... ugyanis az –e hanggal végződő sorokat a fordításban meg kell toldani egy szótaggal (ha rímelne, nőrím állna ott). Itt ez már a szokásosnál is bizarabb volna. – Szokásomhoz híven a verset elkezdtem lefordítani többékevésbé a hagyományos módon is, de azért mégsem tizenkét szótagos sorokkal. Emelkedő végződésű sor ilyen lesz: – u – u – u || – u – u – , de ha ereszkedő, úgynevezett “női” végződést akarunk csinálni tizenegy szótaggal, akkor az ilyen lesz: – u – u – u || u – u – u , és ez már zavaros. Egy strófát lefordítottam, aztán feladtam:
A páros szótagszámú verssorokat jambikusan szokták fordítani költőink-fordítóink, a páratlan szótagszámúakat trochaikusan. Ez a vers azonban nem igazán tizenegy szótagos; azért jelenti ki mindjárt az első sorban, hogy tizenegy szótagos verseket fog énekelni, hogy fügét mutasson a leggyakoribb klasszikus versnek, a tizenkét (6 + 6) szótagosnak, az ún. alexandrin-nek. Egy szótaggal megcsonkítja tehát a második félsort – de egyébként megtartja az alexandrin összes többi bonyolult és mesterkélt, szofisztikált szabályait... Emiatt az első félsort jambikusan kellene fordítani ebben a versben, mert az az eredetiben közönséges, szabályos páros szótagszámú első félsor, és trochaikusan csak a második, ötszótagos félsort. Emelkedő, "hím"-végződéssel: Rőt és aranyszinű, mormolt verseket u – u – u – || – u – u – De az ereszkedő végződésű sorokban a második félsor nem lehet trochaikus, mert – u végződésre van szükségünk. – u u – u állhatna, de az meg nem csupa trocheus: Tizenegy szótagos légyen a versem stb. Hasonlóképpen üzen hadat a vers a rímnek: egy rímet megtart minden strófában, feltehetően azért, hogy látnivaló legyen, mi az, amit kiakolbólít... Ezektől a verzifikációs dolgoktól eltekintve nincs a versben semmi érdekes, sőt az alexandrin elleni lázadást is már jóval Pierre Louÿs előtt elkezdte Victor Hugo, maga a vers pedig verejtékszagú, sokkal mesterkéltebb sok, a szabályokat pedánsan megtartó klasszikus sőt későbbi versnél, és egyáltalán nem hallani benne »a verssor élő lélegzését« sem a többi ilyesmit, amivel dicsekszik a nem túl híres, de elég jónevű költő. egyharmóniát – az eredetiben : egyedülálló harmóniát.
|