Magny, Olivier de: Ce que j’aime au printemps

Ce que j’aime au printemps, je te veux dire Même :

J’aime à flairer la rose, et l’œillet, et le thym ;

J’aime à faire des vers, et me lever matin,

Pour, au chant des oiseaux, chanter celle que j’aime.

En été, dans un val, quand le chaud est extrême,

J’aime à baiser sa bouche et toucher son tétin,

Et, sans faire autre effet, faire un petit festin,

Non de chair, mais de fruit, de fraises et de crème.

Quand l’automne s’approche et le froid vient vers nous,

J’aime avec la châtaigne avoir de bon vin doux,

Et, assis près du feu, faire une chère lie.

En hiver, je ne puis sortir de la maison,

Si n’est au soir, masqué ; mais, en toute saison,

J’aime fort à coucher dans les bras de ma mie.

Hogy mit szeretek én kikeletkor, barátom?

A rózsát, szegfüvet, ha szirmát bontja épp,

meg verset írni és kora reggel a rét

víg madaraival versenyt dicsérni párom.

Hűs völgyben szeretem, ha tikkaszt tüze, nyáron

csókolni ajkait, megfogni kis csecsét,

és hozzá fűszerül - mert nincs vágyam egyéb -

nem hús, csak tejszines szamóca kell a tálon.

Ha közeleg az ősz s vele a hidegek,

édes borokat és gesztenyét szeretek,

meg lakmározva a kályhánál melegedni.

Házamba zár a tél, s szobám el nem hagyom,

csak este, maszkosan; és ilyenkor nagyon

szeretek szeretőm karjaiban heverni.