Malherbe, François de: Pour madame la marquise de Rambouillet*

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Et maintenant encore en cet âge penchant,
Où mon peu de lumière est si près du couchant,
Quand je verrois Hélène au monde revenue,
En l'état glorieux où Paris l'a connue,
Faire à toute la terre adorer ses appas,
N'en étant point aimé, je ne l'aimerois pas.
Cette belle bergère à qui les destinées
Sembloient avoir gardé mes dernières années
Eut en perfection tous les rares trésors
Qui parent un esprit et font aimer un corps.
Ce ne furent qu'attraits, ce ne furent que charmes;
Sitôt que je la vis, je lui rendis les 'armes;
Un objet si puissant ébranla ma raison;
Je voulus être sien, j'entrai dans sa prison,
Et de tout mon pouvoir essayai de lui plaire
Tant que ma servitude espéra du salaire.
Mais comme j'aperçus l'infaillible danger
Où, si je poursuivoisje m'allois engager,
Le soin de mon salut m'ôta cette pensée;
J'eus honte de brûler pour une âme glacée,
Et, sans me travailler à lui faire pitié,
Restreignis mon amour aux termes d'amitié.

 
* 1624 ou 1625. Fragment

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
És úgy vagyok vele most is, hajlott korún,
Amikor, pisla fény, éltem lassan kihuny:
Lássam meg jóllehet a föltámadt Helénát
Oly dicsőnek, ahogy még Páris idején járt,
S bár lesse bájait minden a földgolyón:
Ha engem nem szeret, szeretni nem fogom.
E szép hölgyben, akit szemlátomást utolsó
Kegyként kaptam utam vége felé a sorstól,
Együtt volt mind ama tökély s nemes vonás,
A szellemen mi dísz, a testeken varázs.
De mind csak csáb vala, de mind csupán csalétek;
Épp hogy megláttam őt, s ledobtam már a vértet;
Ily erős vár előtt az elmém megriadt,
Lettem volna övé, és lettem nála rab,
Azon törtem magam, hogy - így-úgy - néki tessem,
De hódolásomért vártam, hogy megfizessen.
Ám észbe véve, hogy minő veszedelem
Les rám, ha még tovább is így epekedem,
En-üdvöm gondja már új útra vitt magával,
Egy fagyos lélekért lobogni szívem átall,
Hát többé nem lesem szánakozó szavát,
És leszek szerető helyett csak jóbarát.

 
* Verses részlet egy Racanhoz prózában írt levélből.