Marot, Clément: Az udvar hölgyeinek küldött búcsúdal 1537 okóberében (Adieu aux Dames de la Cour in Hungarian)

Adieu la cour, adieu les dames,

Adieu les filles et les femmes,

Adieu vous dis pour quelques temps,

Adieu vos plaisants passetemps ;

Adieu le bal, adieu la danse,

Adieu mesure, adieu cadence,

Tambourin, haubois et violons,

Puisqu'à la guerre nous allons.

Adieu les regards gracieux,

Messagers des coeurs soucieux ;

Adieu les profondes pensées,

Satisfaites ou offensées ;

Adieu les harmonieux sons

De rondeaux, dizains et chansons ;

Adieu piteux département,

Adieu regrets, adieu tourment,

Adieu la lettre, adieu le page,

Adieu la cour et l'équipage,

Adieu l'amitié si loyale,

Qu'on la pourrait dire royale,

Etant gardée en ferme foi

Par ferme coeur digne de roi.

Adieu ma mie la dernière,

En vertus et beauté première ;

Je vous prie me rendre à présent

Le coeur dont je vous fis présent,

Pour, en la guerre où il faut être,

En faire service à mon maître.

Or quand de vous se souviendra,

L'aiguillon d'honneur l'époindra

Aux armes et vertueux faits :

Et s'il en sortait quelque effet

Digne d'une louange entière,

Vous en seriez seule héritière.

De votre coeur donc se souvienne,

Car si dieu veut que je revienne,

Je le rendrai en ce beau lieu.

Or je fais fin à mon adieu.

Isten veletek, mikor láttok,

isten hozzátok, hölgyek, lányok,

udvari élet, estelek,

búcsúzunk, isten veletek.

Isten hozzátok bálok, táncok,

lengedezések, hajlongások,

hegedűk, oboák, dobok,

merthogy csatába indulok.

Ki elmondtad, mi fáj a szívnek,

isten hozzád, szelíd tekintet.

Ki vívtad szépen harcodat,

isten hozzád mély gondolat.

Isten veletek versek s lantok

húrján csendülő tiszta hangok;

isten veled, ó szerelem

kínja: elválás, gyötrelem.

Isten hozzád levélke, apród,

fogat, lovagi udvarlásmód,

isten hozzád, baráti kedv, mely

versenyzel a királyi keggyel,

ha királyian büszke szívben

lobog a lángod egyre híven.

Isten hozzád kedvesem, végső,

de erényre legelső szép nő,

szívemet, melyet neked adtam,

tedd kegyesen, hogy visszakapjam,

hogy uramnak áldozzam ebben

a harcban, melybe most kell mennem.

Ha megemlékszik ottan rólad,

a dicsőségre biztatót kap,

győzelem kell ott is neki,

e szivnek, és ha majd eléri,

s dicséretre lesz érdemes,

a te jogos érdemed ez.

Emlékezz hát tulajdonodra,

e szívre, mert ha isten újra

visszavezet, visszaadom,

de végzem is búcsúdalom.