Maynard, François: Lelkem, búcsúzni kell (Mon âme, il faut partir ... in Hungarian)

Mon âme, il faut partir. Ma vigueur est passée,

Mon dernier jour est dessus l'horizon.

Tu crains ta liberté. Quoi ! n'es-tu pas lassée

D'avoir souffert soixante ans de prison ?

Tes désordres sont grands ; tes vertus sont petites ;

Parmi tes maux on trouve peu de bien ;

Mais si le bon Jésus te donne ses mérites,

Espère tout et n'appréhende rien.

Mon âme, repens-toi d'avoir aimé le monde,

Et de mes yeux fais la source d'une onde

Qui touche de pitié le monarque des rois.

Que tu serais courageuse et ravie

Si j'avais soupiré, durant toute ma vie,

Dans le désert, sous l'ombre de la Croix !

Lelkem, búcsúzni kell. Oda erő, egészség;

végnapom int a láthatár felett.

Hogyan? Félsz, hogy szabad leszel? Nem volt elég

még hatvan évig börtönben sínylened?

Bűnöd olyan sok, és olyan kevés erényed.

Rossz tetteid közt a jó oly csekély!

De ha érdemeit Jézus átadja néked,

mindent remélj és semmitől se félj!

Szánd-bánd, lelkem, hogy a világot úgy imádtad

és nyiss forrást szemedben amaz árnak,

mely megindítja az uralkodók Urát.

Milyen boldog s bátor volna e perc, ha

egész életem a pusztában a keresztfa

árnyéka alatt sírtam volna át!