This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Michaux, Henri: Jouer avec les sons (détails)

Portre of Michaux, Henri

Jouer avec les sons (détails) (French)

…Quelle étrange chose au début, ce courant qui se révèle, cet inattendu liquide, ce passage porteur, en soi, toujours et qui était.
On ne reconnait plus d'entourage (le dur en est parti).
On a cessé de se heurter aux choses. On devient capitaine d'un FLEUVE...

On est pris d'une étrange (et dangereuse) propension aux bons sentiments. Tout est pente. Les moyens déjà sont paradis.
On ne trouve pas les freins; ou pas aussi vite qu'on ne trouve le merveilleux...

On met en circulation une monnaie d'eau.

Comme une cloche sonnant un malheur, une note, une note n'écoutant quelle-mème, une note à travers tout, une note basse comme un coup de pied dans le ventre, une note àgée, une note comme une minute qui aurait à percer un siècle, une note tenue à travers le discord des voix, une note comme un avertissement de mort, une note, cette heure durant m'avertit.

Dans ma musique, il y a beaucoup de silence.
Il y a surtout du silence.
II y a du silence avant tout qui doit prendre place.
Le silence est ma voix, mon ombre, ma clef... signe sans m'épuiser, qui puise en moi.
Il s'étend, il s'étale, il me boit, il me consomme.
Ma grande sangsue se couche en moi.

*

Quand rien ne vient, il vient toujours du temps, du temps,
sans haut ni bas,
du temps,
sur moi,
avec moi,
en moi,
par moi,
passant ses arches en moi qui me ronge et attends.

Le Temps.
Le Temps.
Je m'ausculte avec le Temps.
Je me táte.
Je me frappe avec le Temps.
Je me séduis, je m'irrite...
Je me trame,
Je me soulève,
je me transporte,
Je me frappe avec le Temps...

Oiseau-pic.
Oiseau-pic.
Oiseau-pic.

Qu'est-ce que je fais ici?
J'appelle.
J'appelle.
J'appelle.
Je ne sais qui j'appelle.
Qui j'appelle ne sait pas.
J'appelle quelqu'un de faible,
quelqu'un de brisé,
quelqu'un de fier que rien n'a pu briser.
J'appelle.
J'appelle quelqu'un de là-bas,
quelqu'un au loin perdu,
quelqu'un d'un autre monde.
(C'était donc tout mensonge, ma solidité?)
J'appelle.
Devant cet instrument si clair,
ce n'est pas comme ce serait avec ma voix sourde.
Devant cet instrument chantant qui ne me juge pas,
qui ne m'observe pas,
perdant toute honte, j'appelle,
j'appelle,
j'appelle du fond de la tombe de mon enfance qui boude et se contracte encore,
du fond de mon désert présent,
j'appelle,
j'appelle.
L'appel m'étonne moi-méme.
Quoique ce soit tard, j'appelle.
Pour crever mon plafond sans doute surtout
j'appelle.

..............................................

Marquée par la cassure d'un mal profond, une mélodie, qui est mélodie comme un vieux lévrier borgne et rhumatisant est encore un lévrier, une mélodie
Sortie peut-étre du drame du microséisme d'une minute ratée dans une après-midi difficile, une mélodie défaite, et retombant sans cesse en défaite
Sans s'élever, une mélodie, mais acharnée aussi à ne pas céder tout à fait, comme retenu par ses racines braquées, le palétuvier bousculé par les eaux.
Sans arriver à faire le paon, une mélodie, une mélodie pour moi seul, me confier à moi, éclopée pour m'y reconnaitre, soeur en incertitude
Indéfiniment répétée, qui lasserait l'oreille la plus acquiesC,ante, une mélodie pour radoter entre nous, elle et moi, me libérant de ma vraie bredouillante parole, jamais dite encore
Une mélodie pauvre, pauvre comme il en faudrait au mendiant pour exprimer sans mot dire sa misère et toute la mifère autour de lui et tout ce qui répond misere à sa rpisère, sans l'écouter
Comme un appel au suicide, comme un suicide commencé, comme un retour toujours au seul recours : le suicide, une mélodie
Une mélodie de rechutes, mélodie pour gagner du temps, pour fasciner le serpent, tandis que le front inlassé cherche toujours, vainement, son Orient
Une mélodie....

..............................................

Le mal, c'est le rythme des autres.

Contre Versailles
Contre Chopin
Contre l'alexandrin
Contre Rome
Contre Rome
Contre le juridique
Contre le théologique
Contre Rome
Tam-tam à la critique
Tam-tam broiement
Tam-tam toupie
debout le dos tourné à la tombe
sans dynastie sans évêché
sans tutélaires sans paralyseurs
sans caresses sans s'incliner
Tam-tam de la poitrine de la terre
Tam-tam des hommes le cœur semblable à des coups de poing
Contre Bossuet
Contre l'analyse
Contre la chaire de Vérité
Pour casser
Pour contrer
Pour contrecarrer
Pour pilonner
Pour accélérer
Pour précipiter
Pour jeter à bas
Pour quitter le chantier
Pour rire dans le brasier
Pour dévaler
Pour dévaler
Contre la harpe
Contre les sœurs de la harpe
Contre les draperies
Pour dévaler
Pour dévaler

Pour dévaler
Pour dévaler

Contre le Nombre d'Or.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://uauaua-s.blogspot.hu

Hangokkal játszani (részletek) (Hungarian)

...Kezdetben milyen különös is ez a kibukkanó áramlás, ez a váratlan folyékony elem, ez a folytonos átmenet, amely önmagában hordoz valamit, s amely csak volt.
Már fel sem lehet ismerni a környezetet (szilárdsága szétfoszlott).
Már nem érintkezünk a dolgokkal. Olyanok vagyunk, mint egy FOLYÓ kapitánya...

Különös és veszedelmes hajlamunk támad a jóindulatra. Minden csupa lejtő. Már a lehetőségek is paradicsomiak.
Nem találjuk a fékeket; vagy legalábbis nem olyan hamar, mint a csodákat.

Víz-pénzt hozunk forgalomba.

Mint egy szerencsétlenséget kongató harang, egy hang, egy csak önmagát figyelő hang, egy mindent átható hang, egy mély hang, akár egy hasbarúgás, egy öreges hang, egy hang, amely olyan, mint a perc, amelynek egy századig kellene tartani, egy hang, amely a hangok zűrzavarán át feszül, egy hang, amely
olyan, mint egy halálhír, egy hang, amely az órában hírt hoz nekem.

Az én zenémben sok a csönd.
Szinte minden csak csönd.
Mindenekelőtt a csöndnek kell benne helyet kapnia.
A csönd az én hangom, az én árnyam, az én kulcsom... jel, amely belőlem merít, anélkül, hogy kimerítene. Szétárad, kiterjed, belőlem iszik, engem fogyaszt. Az én nagy vérszívóm énbennem nyugszik el.

 
*

Mikor már semmi se jöhet, mindig jön az idő,
idő,
se fölseje, se alsaja,
idő
rajtam,
velem,
bennem,
énáltalam,
bárkáival átsuhan rajtam, aki őrlődöm és várakozom.

Az Idő.
Az Idő.
Saját szívemet hallgatom az Idővel.
Tapintom magam.
Kopogtatom magam az Idővel.
Elcsábulok, mérgelődöm...
Készülődök,
Felháborodom,
Lelkesedek,
Kopogtatom magam az Idővel...

Harkály.
Harkály.
Harkály.

Mit is csinálok?
Szólongatok.
Szólongatok.
Nem tudom, kit szólongatok.
Nem tudja, akit szólongatok.
Valakit szólongatok, aki gyönge,
aki összetört,
aki büszke, akit semmi sem tudott összetörni.
Szólongatok.
Szólongatok valakit, aki ott van,
aki elveszett valahol a távolban,
valakit, aki egy más világból való.
(Biztonságom tehát merő hazugság volt?)
Szólongatok.
Ez előtt a tiszta hangszer előtt
más ez, mintha a magam süket hangjával tenném.
Ez előtt az éneklő hangszer előtt, amely nem ítélkezik rólam,
amely nem méreget,
szemérmetlenül szólongatok,
szólongatok,
gyerekkorom sírmélyéről szólongatok,
amely még most is duzzogva rándul,
jelenlegi pusztaságom mélyéről
szólongatok,
szólongatok.
Magamat is meglep e szólítás.
Szólongatok, ha késve is.
Nyilván főként azért
szólongatok
hogy áttörjem fölöttem
a mennyezetet.

..............................................

Egy mélységes fájdalom törésnyomát viselő dallam, csak annyira dallam, amennyire egy félszemű, köszvényes agár még agár, egy dallam
Amely talán egy nehéz délután elhibázott percének drámai földlökéséből született, egy megvert és mindig újra vereségbe zuhanó dallam
Amely soha nem tápászkodik fel többé, egy dallam, amely minden elkeseredettségében sem adja meg magát egészen, mint a vizen hányódó mangróvefa, amelyet erős gyökerei tartanak
Egy dallam, amelynek nem sikerül páváskodnia, egy csak nekem szóló dallam, amelyben magamra bízhatom magam, amely nyomorék, hogy magamra ismerhessek benne, húgom a bizonytalanságban
Örökkön ismétlődő dallam, amelyet a legtürelmesebb fül is megsokallana, egy dallam, amely arra való, hogy cseveghessünk egymással, ő meg én, hogy megszabadítson a magam dadogó igazi szavaitól, amiket még sose mondtam el
Szegényes dallam, oly szegényes, amilyenre egy koldusnak volna szüksége, hogy szavak nélkül kifejezhesse a maga nyomorúságát és a körülötte levő nyomorúságot és mindazt, ami nyomorral felel az ő nyomorára, anélkül, hogy figyelne rá.
Mint egy öngyilkosságra való felhívás, mint egy elkezdett öngyilkosság, mint folytonos menekedés az egyedüli menedékhez: az öngyilkossághoz, egy dallam
Visszaesés dallama, időnyerés dallama, kígyóbűvölés dallama, miközben a homlok ernyedetlenül folyton-folyvást hiába keresi az ő Keletét
Egy dallam...

..............................................

A fájdalom a mások ritmusa.

Versailles ellen
Chopin ellen
Az alexandrinus ellen
Róma ellen
Róma ellen
A jogtudomány ellen
A hittudomány ellen
Tam-tam a kritikának
Porrázúzó tam-tam
Búgócsiga tam-tam
állva háttal a sírnak támaszkodva
dinasztiák nélkül püspökségek nélkül
becézések nélkül főhajtások nélkül
A föld mellének tam-tamjai
Emberek tam-tamjai ökölcsapásokhoz hasonló szívükkel
Bossuet ellen
Az elemzés ellen
Az Igazság katedrája ellen
Azért hogy törhessünk
Hogy ellenkezhessünk
Hogy szembeszállhassunk
Hogy zúzhassunk
Hogy gyorsíthassunk
Hogy sürgethessünk
Hogy elhagyhassuk a terepet
Hogy nevethessünk a parázson
Hogy kirohanhassunk
Hogy kirohanhassunk
A hárfa ellen
A hárfa húgai ellen
A drapériák ellen
Hogy kirohanhassunk
Hogy kirohanhassunk

Hogy kirohanhassunk
Hogy kirohanhassunk

Az Arany Szám ellen.
 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap