This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Musset, Alfred de: Halott hölgy (Sur une morte in Hungarian)

Portre of Musset, Alfred de

Sur une morte (French)

Elle était belle, si la Nuit
Qui dort dans la sombre chapelle
Où Michel-Ange a fait son lit,
Immobile peut être belle.

Elle était bonne, s'il suffit
Qu'en passant la main s'ouvre et donne,
Sans que Dieu n'ait rien vu, rien dit,
Si l'or sans pitié fait l'aumône.

Elle pensait, si le vain bruit
D'une voix douce et cadencée,
Comme le ruisseau qui gémit
Peut faire croire à la pensée.

Elle priait, si deux beaux yeux,
Tantôt s'attachant à la terre,
Tantôt se levant vers les cieux,
Peuvent s'appeler la Prière.

Elle aurait souri, si la fleur
Qui ne s'est point épanouie
Pouvait s'ouvrir à la fraîcheur
Du vent qui passe et qui l'oublie.

Elle aurait pleuré si sa main,
Sur son coeur froidement posée,
Eût jamais, dans l'argile humain,
Senti la céleste rosée.

Elle aurait aimé, si l'orgueil
Pareil à la lampe inutile
Qu'on allume près d'un cercueil,
N'eût veillé sur son coeur stérile.

Elle est morte, et n'a point vécu.
Elle faisait semblant de vivre.
De ses mains est tombé le livre
Dans lequel elle n'a rien lu.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

Halott hölgy (Hungarian)

Szép volt, ha szépnek mondható
az Éj, a mély álomba bágyadt,
akinek Michelangelo
vetett komor kriptában ágyat.
 
Jó volt, ha jó a durva kéz,
amely futtában dobja vissza
mit ád, míg Isten félrenéz, –
s ha lelketlen pénz alamizsna.
 
Gondolkodott, ha gondolat
pergése dallamos szavaknak,
melyek mint surranó patak
üres csobogással szaladnak.
 
Imádkozott, ha szép szemek,
melyek hol rút férget kisérnek,
hol ég felé tekintenek,
neve ima, istendicséret.
 
Mosolygott volna, ha zárt
kelyhű virág tárulni tudna
a szélnek, mely borzongva száll
fölébe és otthagyja futva.
 
Sírt volna, ha szivére tett
hűvös keze izzóra váltan
érezte volna, mint remeg
az égi könny a földi sárban.
 
Szeretett volna, ha a gőg,
hiába-gyujtott gyertyaképpen
fekete koporsó előtt
nem virraszt magtalan.
 
Meghalt, – s nem élt az ostoba.
Csak úgy tett, mintha élne. Gyönge
kezéből most kihullt a könyve,
melyet nem olvasott soha.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

minimap