Nerval, Gérard de: A Madame Sand
A Madame Sand (French)"Ce roc voûté par art, chef-d'oeuvre d'un autre âge, Ce roc de Tarascon hébergeait autrefois Les géants descendus des montagnes de Foix, Dont tant d'os excessifs rendent sûr témoignage."
O seigneur Du Bartas ! Je suis de ton lignage, Moi qui soude mon vers à ton vers d'autrefois ; Mais les vrais descendants des vieux Comtes de Foix Ont besoin de témoins pour parler dans notre âge.
J'ai passé près Salzbourg sous des rochers tremblant ; La Cigogne d'Autriche y nourrit les Milans, Barberousse et Richard ont sacré ce refuge.
La neige règne au front de leurs pies infranchis ; Et ce sont, m'a-t-on dit, les ossements blanchis Des anciens monts rongés par la mer du Déluge.
|
Madame Sandhoz* (Hungarian)„E szépmívű király, remeke régi kornak, Ez, Tarascon ura, látta el valaha A sok órjást, akit a hegy küldött: Foix, S akiknek csontjai ékesen s messze szólnak."
Sarjad, Du Bartas úr, versével odaforrad A vershez, amelyet te írtál valaha: Hanem a sok mai, bár törzsökös Foix Mind csak tanúkra vár, szólni e mai kornak.
Hol fönn a szirt inog, jártam Salzburg alatt; Osztrák gólya nevel ott kányafiakat. Szent erőd: benne járt Richárd és Barbarossa.
Ott hó uralkodik az ormok homlokán, S e fehér sebhelyek - így mondják - mindahány Az őskori hegyek vizözön-dúlta roncsa.
* A szonett első két szakasza – amint erre a költő maga is utal – Guillaume Du Bartas (1544?-1590) Les neuf Muses pyrénées című szonettciklusának harmadik költeményéhez kapcsolódik gondolatában, rímeiben és fordulataiban.
|