Poèmes licencieux : Pajzán versek (enyhén szólva...) (Poèmes licencieux (pour ne pas dire plus…) in Hungarian)
|
Poèmes licencieux (pour ne pas dire plus…) (French)Pierre de Ronsard Je te salue, Ô merveillette fente, C’est toi qui fais que plus ne me tourmente Ô petit trou, trou mignard, trou velu, Tous vers galans devraient, pour t’honorer, Je cherche un petit bois touffu, – Allez, monsieur, porter vos pleurs – Quoi ! vous craignez l’évènement – Je voudrais bien, mon cher amant, Mignonne, sais-tu qu’on me blâme
|
Pajzán versek (enyhén szólva...) (Hungarian)
Üdvöz légy, ó, te csodálatos kút, Te, te mentettél meg attól a rút Ó, piciny lyuk, édes lyuk, pelyhes lyuk, Téged zengjenek költők, minden hang, Bozótot keresek, erdőt, – Liliomok folyvást nőnek – Hogyan, Ön fél a szerelmes – Szeretnék – csak volna merszem! –, Picim, tudod-e, hogy leszólnak,
....................................... Mint Sully Prudhomme Naplemente c. versénél írtam, a francia versek fordítása számomra problematikus dolog, noha a magyar költők-műfordítók számára nem problematikus: a páros szótagszámú soroknak jambikus, a páratlan szótagszámúaknak trochaikus sorokat feleltetnek meg, a francia hímrímnek magyar hímrímet, a francia nőrímnek pedig magyar nőrímet, noha a nevükön kívül legfeljebb történelmi összefüggés van köztük: francia nőrím egyszótagos, a magyar pedig kétszótagos. Az első vers (Ronsard) a Sully Prudhomme-nál leírt módon van lefordítva. Több ilyen fordítás szerepel a Bábel-en (André Chénier, Laforgue, Maeterlinck, Rimbaud, Renée Vivien; bár alternatív fordításként többnyire hagyományos, ún. nyugateurópai verselésű fordítás is kíséri őket). Ez a módszer azonban rendkívül nehéz, gyakran teljesen megvalósíthatatlan; Giraud 21 versét például – a Pierrot Lunaire-t – ezért csak a hagyományos módon fordítottam le. A hagyományos, jambikus módszer játszi könnyedséggel alkalmazható (elkerülni – még a látszatát is elkerülni – sokkal nehezebb), és sokkal tetszetősebb az enyémnél. Az én szememben nem pozitívum a tetszetősség, hanem inkább nem éppen örvendetes dolog (bár nem mindig), azon kívül egyhangúsághoz vezet: a versek és versfordítások nagy részében szinte ugyanazt a ritmust halljuk mindig... Ennek a nehéz módszernek könnyebbik változata figyelhető meg a Voltaire-vers fordításában. Itt nem igyekszem egyszótagos, hangsúlyt hordozó rímekkel utánozni a francia versnek azt a sajátosságát, hogy a verssornak mind szemantikai, mind fonetikai hangsúlya az utolsó szótagra esik. Az elv itt egyszerűen a szótagszámláló elv. Itt egy nehézség van: arra törekszem, hogy a sorok ne tagolódjanak ritmikailag a magyaros ütemhangsúlyos verselésben megszokott módon, azaz 4 + 4 ill. 4 + 2 (tkp. 4 + maradék) szótagú részekre; ez ugyanis a magyarban szinte automatikusan történik, a szemantikai határok – szóhatárok – figyelembevétele nélkül, pl. Mintelátko Zottkirályfi Túlazópe Rencián stb. Azért törekszem erre, hogy a francia versből ne csináljak magyar népdalt vagy népies verset (bár egyes esetekben ez nem is olyan nagy baj). Egészen elkerülni ezt is éppoly nehéz, mint a jambikus hatást. Az első sor például először így hangzott: Keresek egy sűrű erdőt; „elrontva”: Bozótot keresek, erdőt. Ez már legalább nem szuggerál ilyen olvasást: Bozótotke Resekerdőt, „nem játszik alá”. Ugyanígy nem könnyű így hallani: Kinemnemre Keszthetiön. A Tipornák – avarba sorban a gondolatjel szuggerál megállást, 3 + 3-as tagolást a 4 + 2 helyett stb. A Mallarmé-vers fordítása hagyományos jambikus fordítás, magyar nőrímekkel, a nőrímes sorok tehát egy szótaggal hosszabbak a nekik megfelelő francia soroknál. – Megjegyzendő, hogy ennek a trágárságnak az elkövetője egyúttal a legelvontabb, legszubtilisabb, leglégiesebb versek szerzője… A Ronsard-vers hagyományos, jambikus fordítása: Üdvözöllek, csodálatos medence, Te voltál az, te, meg ki mente Ó, édes lyuk, pelyhes lyuk, pici lyuk, Téged zengjen minden költői hang, Játékos variációk a Mallarmé-vers végére:
|