Prévert, Jacques: Ecritures saintes

A Paul et Virginie
au tenon et à la mortaise
à la chèvre et au chou
à la paille et à la poutre
au-dessus et au-dessous du panier
à Saint-Pierre et à Miquelon
à la une et à la deux
à la mygale et à la fourmi
au zist et au zest
à votre santé et à la mienne
au bien et au mal
à Dieu et au Diable
à Laurel et à Hardy.

Dieu est un grand lapin
Il habite plus haut que la terre
tout en haut là-haut dans les cieux
dans son grand terrier nuageux.
Le diable est un grand lièvre rouge
avec un fusil tout gris
pour tirer dans l'ombre de la nuit
mais Dieu est un gros lapin
il a l'oreille du monde
il connaît la musique
une fois il a eu un grand fils
un joyeux lapin
et il l'a envoyé sur la terre
pour sauver les lapins d'en bas
et son fils a été rapidement liquidé
et on l'a appelé civet.
Évidemment il a passé de bien mauvais moments
et puis il a repris du poil de la bête
il s'est remis les os en place
les reins le râble la tête et tout
et il a fait un bond prodigieux
et le voilà maintenant rude lapin
bondissant dans les cieux
à la droite et è la gauche
du grand lapin tout-puissant.
Et le diable tire dans l'ombre
et revient bredouille chaque nuit
rien dans son charnier
rien à se mettre sous la charnière
et il pique de grandes colères
il arrache sa casquette de sur sa tête
et il piétine dans la poussière
et après il est bien avancé et
il est obligé de mettre
tous les jours que le lapin fait
son chapeau des dimanches.
Mais son chapeau des dimanches
c'est un fantôme de lapin
un feu follet des fabriques
et il fait des facéties
c'est pour cela que le diable
n'a jamais son chapeau sur la tête
pas même les jours de fête
mais à côté de sa tête
au-dessus de sa tête
ou même comme ça derrière la tête
oui
exactement à dix ou quinze centimètres
derrière sa tête
et il attrape tout le temps des migraines
de la grêle du vent
et des otites dans les oreilles.
Quand il rencontre Dieu
il est très embêté
parce qu'il doit le saluer
c'est réglementaire
puisque c'est Dieu le fondateur
du ciel et de la terre
lui il est seulement l'inventeur
de la pierre à feu
et Dieu lui dit
Je vous en prie mon ami restez couvert
mais le diable ne peut pas
mettez-vous à sa place
puisque son chapeau ne tient pas en place
alors il se rend compte
qu'il est légèrement ridicule
et il s'en retourne chez lui en courant
il allume un grand feu en pleurant
et il se regarde dans son armoire à glace
en faisant des grimaces
et puis il jette l'armoire dans le feu
et quand l'armoire se met à pétiller
à craquer à crier
il devient tout à coup très joyeux
et il se couche sur le brasier
avec une grande flamme blanche
comme oreiller
et il ronronne tout doucement
comme le feu
comme les chats quand ils sont heureux
et il rêve aux bons-tours
qu'il va jouer au bon Dieu.

Dieu est aussi un prêteur sur gage
un vieil usurier
il se cache dans une bicoque
tout en haut de son mont-de-piété
et il prête à la petite semaine
au mois au siècle et à l'éternité
et ceux qui redescendent avec un peu d'argent
en bas dans la vallée le diable les attend
il leur fauche leur fric
il leur fout une volée
et s'en va en chantant la pluie et le beau temps.

Dieu est aussi un grand voyageur
et quand il voyage
pas moyen de le faire tenir en place
il s'installe dans tous les wagons
et il descend dans tous les hôtels à la fois
à ces moments-là
tous les voyageurs marchent à pied
et couchent dehors
et le diable passe
et crie
Oreillers couvertures
et tous appellent
Pst... Pst... Pst...
mais lui dit ça simplement comme ça
pour les emmerder un peu plus
il a autre chose à faire
que de s'occuper vraiment de ces gens-là
il est seulement un peu content
parce qu'ils prennent froid.

Dieu est aussi une grosse dinde de Noël
qui se fait manger par les riches
pour souhaiter la fête à son fils.
Alors les coudes sur la sainte table
le Diable regarde Dieu en face
avec un sourire de côté
et il fait du pied aux anges et Dieu est bien embêté.

Pálnak és Virginiának
a csapnak és a csapágynak
a kecskének és a káposztának
szálkának és gerendának
a világ krémjének és aljának
párosnak és páratlannak
Szent Péternek és Miguelonnak
egészségemre és egészségedre
Istennek és ördögnek
javunkra és jajunkra
a hangyász-póknak, és a hangyának
tanitványnak gurunak
Zoronak és Hurunak.

Isten egy óriási mezeinyúl
ott lakik fenn a föld felett
a magasban hol messzi nyúlnak az egek
fészkét rejtik a borzas fellegek.
Az ördög meg egy hatalmas vörös vadnyúl
van egy sötétszürkepuskája
azzal lődöz az éjszakába.
Ám az Isten egy óriási mezeinyúl
két fülében zúg a világ
érti ő jól a muzsikát
és egyszer lett neki egy nagy fia
egy deli nyúlfi
s leküldte őt a földre
hogy minden lenti nyulakat megváltson
de sorsa itt hamar betölt
és ebből lett a nyúlpörkölt.
Bizony ő sokat szenvedett
de aztán irhájába visszakerekedett
csontjai helyükre kerültek
gerince mája szíve mindene
egy pompásat szökellt
és ismét deli nyúlfi lett
s most ott szökdécsel fenn a mennyekben
jobbra és balra
a mindenható óriási nyúl mellett.
Az ördög pedig a sötétben puffogtat
de zsákmányra sosem akad
tarisznyája üres marad
fedője alá az sincs mit tegyen
dühbe gurul hát rettenetesen
sapkáját fejéről lekapja
az út porába tapossa
s miután mindent jól elintézett ezzel
kénytelen
mint a mezeinyúl
hétköznap is ünneplő sapkáját tenni fel.
De az ő ünneplő sapkája
egy nyúlijesztő összevissza tákolt férc
igazi ipari lidérc
olyan benne mint egy pojáca
és ezért nincs hát az ördögnek
soha a fején a sapkája
még ünnepnap sem
legfeljebb a feje mellett
vagy a feje felett
vagy csak úgy ni a feje mögött
igen
pontosan tíz vagy tizenöt
centiméterrel a feje mögött
így aztán folyton fáj a feje
jeges szél húz a fülibe
s dagad a fültőmirigye.
S amikor Istennel találkozik
az nem öröm neki
mert köteles köszöntem
ez szabály
mivelhogy Isten mégiscsak
a menny és a föld teremtője lett
ő pedig nem talált fel mást
csak a tűzkövet.
És mondá néki Isten
Kérem kedves barátom tegye a sapkáját a fejére
ő azonban képtelen erre
képzeljük magunkat a helyére
hisz a sapkája nem is talál a fejére
ekkor észreveszi
hogy a nevetség eszi
hazaszalad hát rohanva
hatalmas tüzet gyújt zokogva
szekrénye tükrében nézegeti magát
vigyorgó pofákat vág
majd szekrényét vágja a tűzre
s ahogy az elkezd pattogni
recsegni ropogni
ettől egészen felvidul
ráhever az izzó parázsra
egy nagy fehér láng
a párnája
s halkan duruzsol
akár a kályha
vagy mint a macskák csendes boldogsága
s álmodozik a meglepő fordulatokról
mikor a Jóistent majd megtréfálja.

Isten záloghitelező is
öreg uzsorás
kis bódéjában húzódik meg
ott fenn hol a kék égbe vesz magas zálogházának orma
ad ő kölcsönt egy rövid hétre
harminc napra egy évszázadra vagy az öröklét idejére
s aki egy kis pénzzel jön le tőle
azt itt a völgyben az ördög várja
kivágja a gubát belőle
aztán jól megbillenti hátulról
s továbbáll hetet havat összedalolva.

Isten nagy világjáró is
ha utazgatni hozza kedve
nem lehet visszatartani
beszáll egyszerre
minden vonatba és beköltözik minden hotelbe
ilyenkor
mindenki más csak gyalog jár
ég alatt hál
és arra jön az ördög
és kiabál
párnát takarót
és mindannyian csitítgatják
Pszt... Pszt... Pszt...
de ő ezt is épp csak úgy mondja
hagy a palikat még jobban megbosszantsa
egészen más a gondja
mint hogy velük törődhetne
inkább örül sőt dagad a begye
hogy a népet majd megveszi az Isten hidege.

Isten nagy kövér karácsonyi pulyka
a gazdagok lakmározzák karácsonyfákat gyújtva
hogy a fiát ünnepeljék.
A díszes asztalon minden könyök
és az ördög ilyenkor szembenéz az Istennel
miközben félre is sunyít és ostromolja orvul az eget
amin az Isten bosszusan nevet.