Pálnak és Virginiának
a csapnak és a csapágynak
a kecskének és a káposztának
szálkának és gerendának
a világ krémjének és aljának
párosnak és páratlannak
Szent Péternek és Miguelonnak
egészségemre és egészségedre
Istennek és ördögnek
javunkra és jajunkra
a hangyász-póknak, és a hangyának
tanitványnak gurunak
Zoronak és Hurunak.
Isten egy óriási mezeinyúl
ott lakik fenn a föld felett
a magasban hol messzi nyúlnak az egek
fészkét rejtik a borzas fellegek.
Az ördög meg egy hatalmas vörös vadnyúl
van egy sötétszürkepuskája
azzal lődöz az éjszakába.
Ám az Isten egy óriási mezeinyúl
két fülében zúg a világ
érti ő jól a muzsikát
és egyszer lett neki egy nagy fia
egy deli nyúlfi
s leküldte őt a földre
hogy minden lenti nyulakat megváltson
de sorsa itt hamar betölt
és ebből lett a nyúlpörkölt.
Bizony ő sokat szenvedett
de aztán irhájába visszakerekedett
csontjai helyükre kerültek
gerince mája szíve mindene
egy pompásat szökellt
és ismét deli nyúlfi lett
s most ott szökdécsel fenn a mennyekben
jobbra és balra
a mindenható óriási nyúl mellett.
Az ördög pedig a sötétben puffogtat
de zsákmányra sosem akad
tarisznyája üres marad
fedője alá az sincs mit tegyen
dühbe gurul hát rettenetesen
sapkáját fejéről lekapja
az út porába tapossa
s miután mindent jól elintézett ezzel
kénytelen
mint a mezeinyúl
hétköznap is ünneplő sapkáját tenni fel.
De az ő ünneplő sapkája
egy nyúlijesztő összevissza tákolt férc
igazi ipari lidérc
olyan benne mint egy pojáca
és ezért nincs hát az ördögnek
soha a fején a sapkája
még ünnepnap sem
legfeljebb a feje mellett
vagy a feje felett
vagy csak úgy ni a feje mögött
igen
pontosan tíz vagy tizenöt
centiméterrel a feje mögött
így aztán folyton fáj a feje
jeges szél húz a fülibe
s dagad a fültőmirigye.
S amikor Istennel találkozik
az nem öröm neki
mert köteles köszöntem
ez szabály
mivelhogy Isten mégiscsak
a menny és a föld teremtője lett
ő pedig nem talált fel mást
csak a tűzkövet.
És mondá néki Isten
Kérem kedves barátom tegye a sapkáját a fejére
ő azonban képtelen erre
képzeljük magunkat a helyére
hisz a sapkája nem is talál a fejére
ekkor észreveszi
hogy a nevetség eszi
hazaszalad hát rohanva
hatalmas tüzet gyújt zokogva
szekrénye tükrében nézegeti magát
vigyorgó pofákat vág
majd szekrényét vágja a tűzre
s ahogy az elkezd pattogni
recsegni ropogni
ettől egészen felvidul
ráhever az izzó parázsra
egy nagy fehér láng
a párnája
s halkan duruzsol
akár a kályha
vagy mint a macskák csendes boldogsága
s álmodozik a meglepő fordulatokról
mikor a Jóistent majd megtréfálja.
Isten záloghitelező is
öreg uzsorás
kis bódéjában húzódik meg
ott fenn hol a kék égbe vesz magas zálogházának orma
ad ő kölcsönt egy rövid hétre
harminc napra egy évszázadra vagy az öröklét idejére
s aki egy kis pénzzel jön le tőle
azt itt a völgyben az ördög várja
kivágja a gubát belőle
aztán jól megbillenti hátulról
s továbbáll hetet havat összedalolva.
Isten nagy világjáró is
ha utazgatni hozza kedve
nem lehet visszatartani
beszáll egyszerre
minden vonatba és beköltözik minden hotelbe
ilyenkor
mindenki más csak gyalog jár
ég alatt hál
és arra jön az ördög
és kiabál
párnát takarót
és mindannyian csitítgatják
Pszt... Pszt... Pszt...
de ő ezt is épp csak úgy mondja
hagy a palikat még jobban megbosszantsa
egészen más a gondja
mint hogy velük törődhetne
inkább örül sőt dagad a begye
hogy a népet majd megveszi az Isten hidege.
Isten nagy kövér karácsonyi pulyka
a gazdagok lakmározzák karácsonyfákat gyújtva
hogy a fiát ünnepeljék.
A díszes asztalon minden könyök
és az ördög ilyenkor szembenéz az Istennel
miközben félre is sunyít és ostromolja orvul az eget
amin az Isten bosszusan nevet.